Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Czímer Péter VERS EGY LEÁNYKA UTÁN Egy lánykához messze, messze A szülőföldről kis madárka száll, Mint a szélvész, sebesen röpülve kopogtat lelke kis falán. - Fogadd be őt, fogadd kedvesen, Mert a lelkem e kicsi madár. Ezer gondolatom viszi neked: Jöjjél vissza, fájó szívem vár! Téged is elsodort a vihar, Mely feldúlta édes otthonunk, Leányka, édes, messze mentél, Itthagytad árva, rab honunk. Fájó szívvel gondolhatsz csupán rája, Küldhetsz feléje ezer sóhajt, Szülőföldedre, a rab hazába Valami mégis visszahajt. Visszahív az édes kis falu, Vadvirágos, ismerős határ, A vén Ipolynak csörgő habjai - Minden, minden téged visszavár! Nem hallod-e, ezer madárnak Mily énekét küldi feléd: Jöjj, leányka, visszavárlak Óh, ha e dalt megértenéd! Pedig lelkedben ott hegedül, Tudom, hallod, hogy hív minden: Madárdal és patak csörgése Azt üzeni, mért mentél el? Azt suttogják enyhe szellők, Melyek ott messze köszöntenek; 140