Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Látnák meg egymásban Isten teremtményét, Betölteni tudnák az Isten törvényét. Szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat, Ez volna a földön legszebb parancsolat! Ha erre alapra építnék a békét, Meglátná a világ újjászületését. A közölt költemény egy variánsát ismerjük korábbi gyűjteményekből (Tóth László: Mint fészkéből kizavart madár, 69- 70.1.); az ottani szöveg azonban jelentős mértékben romlott, gyakoriak benne pl. a rímtelen „vaksorok", s ezáltal nemcsak a rímtechnikán esik csorba, hanem a költemény logikai vonalvezetésén is. A szövegromlás különben nem föltétlenül negatívum: jelzi azt is, hogy elterjedt, sokat és sokszor másolt költeményről lehetett szó. Bizonyítani látszik e föltevést, hogy e sorok írója a Mátyusföldtől jókora földrajzi távolságra, Hont megyében, Ipolyszakállason bukkant versünk egy változatára, az időközben elhunytDobrovolni Antal krónikaíró, „paraszt értelmiségi" jóvoltából (szövegét lásd: „Csak vándorok, csak bújdosók vagyunk" című ipolypásztói kitelepítési falurajzunkban: Vasárnap, 1991. november 15.- 1991. november 29. és Tiszatáj, 1994. 6. sz. 68-70.1.). Az eddig ismert szövegvariánsok közül a most itt közölt tűnik föl - főleg a Tóth-féle közléshez viszonyítva - a legerőteljesebbnek; s ugyanakkor: fény derült pályázatunk jóvoltából arra is, hogy ki a költemény szerzője. Adatközlőnk, a felsőszeli Danajka Lajos a következőket írta: „Nagy Béla felsőszeli népi költő-parasztember, akit 1947-ben kitelepítettek Magyarországra, Szederkénybe. A verseket 1947. februárban írta, a deportálás hatására. (...) E versek írásakor ötvenkét éves volt." Ezek szerint szerzőnk 1895-ben született. A fenti adalékokon kívül kétségtelenné teszi a szerzőség kérdését az a tény, hogy a kéziratot a versíró szignálta: vagya teljes nevével, vagy pedig - mint a podborzsányi ének esetében - a kalligrafikus N.B. szignókkal látta el azt. Danajka Lajosnak köszönhetően tehát mind az ősszöveg megtalálásának, mind a szerző kilétének a tekintetében gazdagodtak az 1947-es év parasztköltői versterméséről való ismereteink Egyértelmű - poétikailag jól sikerült, ugyanakkor: eleddig nem ismert! - nyereség Az eldeportált magyarok éneke is. 137