Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Nem beszélek, nem! Senkinek se már! Csupán őrült rémképeknek láttán Borzadok el láttodra, óh, világ! És elüvöltöm, vonagló öklömet rázva: Hogyha már nem pusztult el régen Álnok, gazember népével a föld, Aminek már rég jönni kelletett, Jöjjön mostan el, Ne várjon tovább: Pusztuljon el a világ! 121