Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

89 Országgyűlési Tudósítások O Oláh Miklós; Nicolaus Olahus (Nagyszeben, 1493. jan. 10. — Nagyszombat, 1568. jún. 14.): jelentős humanista író. Esztergomi érsekként 1553-tól Nagyszombatban székelt. 1561-ben ő telepítette be Mo.-ra a jezsuitákat, akiknek először Vágsellyén és Nagyszombatban volt rendházuk. Két kiemelkedő történeti művét (Hungaria: Athila) az 1530-as években írta, amikor II. Lajos özvegyének, Mária királynőnek kíséretében Brüsszelben élt (kiad. 1938). Barátja volt Erazmusnak. Latinul írta a történeti műveit, latinul és görögül a kevésbé jelentős verseit. írod.: Balogh Margit: O. M. Hungariája mint művelődéstörténeti kútfő (1903); Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora (1955). tu Onadi János (17. sz.) : versszerző. Kassán volt ref. iskolamester. Az iskolai oktatás céljára verses számtankönyvet írt (Practici Algorithmi Erotemata Methodica. Kassa, 1693). tu Orosz Ferenc (Nagyfödémes, 1697 — Tőketerebes, 1771. szept. 21.): egyházi és történeti író. Pálos rendi szerzetes volt. Számos vallási munkát írt, melyek legtöbbje Nagyszombatban, Pozsonyban és Kassán jelent meg. Megírta a pálos rend történetét Synopsis ... címmel (Sopron, 1747). tu Orosz József (Kőszeg, 1790. aug. 15. — Versailles, 1851. jan. 13.): publicista. A harmincas és a negyvenes években Pozsonyban több lapot szerkesztett (Fillértár, Hírnök, Országgyűlési Tudósítások, Diéta Közlő, Századunk, Pressburger Zeitung), melyekben többnyire szemben állt a haladó politikai és irodalmi törekvésekkel, s a dinasztikus és klerikális érdekeket szolgálta ki. A szabadságharc idején feladta konzervatív elveit, s a magyar kormány külügyi szolgálatába lépett. Az emigrációban nyomora miatt öngyilkos lett. — F. m. : Gróf Széchenyi István mint író (Pozsony, 1832). írod.: Sas Andor: A koronázó város (Bratislava, 1973). tu Orpheus: irodalmi és kritikai folyóirat, melyet Kazinczy Ferenc (Széphalmi Vince álnéven) Kassán indított meg, amikor kivált a Magyar Museum szerkesztéséből. Az új folyóiratnak 1790—91-ben összesen 8 száma jelent meg. Versek, versfordítások mellett útleírásokat és alkalmi beszédeket közölt, s részleteket hozott a francia felvilágosodás íróinak (Helvetius, Rousseau) műveiből is. A nyelvészeti, helyesírási kérdéseknek is állandó figyelmet szentelt. Legjelentősebb munkatársai Ányos Pál, Dayka Gábor, Földi János, Ráday Gedeon, Rájnis József, Révai Miklós és Virág Benedek voltak. írod.: Szauder József: Kazinczy útja a jakobinus mozgalom felé (Irodalomtörténeti Közlemények, 1959, 3—4;) A magyar sajtó története I. 1705-1848 (1979). tu Országgyűlési ifjak: azokat a jurátusokat nevezték így, akik az 1830—40-es években a pozsonyi országgyűlésen (diétán) jogi ismeretszerzés céljából tartózkodtak. Nagy részük a liberális nemesi ellenzék híve volt. Az ellenzék nagy alakjai (Kossuth, Wesselényi, Kölcsey) tiszteletére gyakran rokonszenvtüntetéseket, fáklyásmeneteket szerveztek. Vezetőik a Lovassy testvérek: László és Ferenc voltak. Közéjük tartozott Pulszky Ferenc, Vukovich Sebő, Madarász József, Kászonyi Dániel, Tamássy József stb. Ök másolták Kossuth kéziratos hírlapját, az Országgyűlési Tudósításokat. 1834-ben a haladó polgári és nemzeti eszmék népszerűsítése céljából Társalkodási Egyletet alapítottak, ahol a nagy francia forradalom eszméi is hangot kaptak. A bécsi udvar utasítására az Egylet néhány vezetőjét 1836f májusában letartóztatták, és a társadalmi rend felforgatásának vádjával perbe fogták. A legsúlyosabb büntetést — 10 évi várfogságot — Lovassy László kapta, aki a börtönben megőrült. tu Országgyűlési Tudósítások: kéziratos hírlap, melyet Kossuth Lajos — Wesselényi Miklós támogatásával — 1832. dec. 17-én Pozsonyban