Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Ortvay Tivadar 90 indított meg azzal a céllal, hogy a közönséget az országgyűlés eseményeiről rendszeresen tájékoztassa. Kossuth egy távol levő főúr helyetteseként vett részt az országgyűlésen. Hírlapja sokszorosítását másolás formájában az országgyűlési ifjak végezték. 1833 végén és 1834 elején Kossuth távollétében a hírlapot Orosz József irányította. Kossuth visszatérése után Orosz Diéta Közlő címmel kormánypárti ellenlapot indított, de ez a közönség támogatásának hiányában csakhamar megszűnt. Kossuth hírlapja 1836. máj. 15-ig (az országgyűlés berekesztéséig) állott fenn; összesen 314 száma jelent meg. Jelentősége a haladó polgári és nemzeti eszmék népszerűsítése terén felbecsülhetetlen. Beszüntetése után Kossuth a Törvényhatósági Tudósításokat indította meg, s a Pesti Hírlap megszületéséig (1841) ebben folytatta politikai harcát. írod.: Dezsényi Béla: Kossuth, a forradalmi publicista (Irodalomtörténet, 1953); A magyar sajtó története I. 1705-1848 (1979). tu Ortvay Tivadar; Ortmayr (Csiklovabánya, 1843. nov. 18. — Bp., 1916. júl. 8.): történész, régész, akadémikus. Kat. teológiai tanulmányait Temesvárt végezte, utána több helyen működött lelkészként és gimnáziumi tanárként. Az egyetemi magántanári képesítés megszerzése után a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, majd a pozsonyi jogakadémia tanára lett. Egyházi pályáján az apáti rangot, tudományos pályáján az akadémiai rendes tagságot érte el. — Nagyarányú történelmi és régészeti kutatásokat végzett. Kiemelkedő tudományos eredményei közé tartozik Pozsony történetének feldolgozása. Ez a nagyszabású műve többek közt Sas Andor kutatómunkásságára is ösztönző hatással volt. — F. m.: Magyarország régi vízrajza a XIII-ik század végéig I—II. (1882); összehasonlító vizsgálatok a hazai és északeurópai prehistorikus kőeszközök eredete és régisége körül I—II. (1885); Magyarország egyházi földleírása a XIV. sz. elején I—III. (1891—1892); Pozsony város története I-IV. (Pozsony, 1892—1913) ; Temes vármegye és Temes város története (Pozsony, 1896—1914); Mária, II. Lajos magyar király neje (Pozsony, 1914). írod.: Márki Sándor: Emlékbeszéd O. T.-ról (1916); Szentkláray Jenő: O. T. rendes tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, 1922); Márki Sándor: Emlékbeszéd O. T.-ról (1923). tu Otrokocsi Foris Ferenc (Otrokocs, 1648. okt. — Nagyszombat, 1718. okt. 1.): egyházi író és nyelvész. Hollandiai tanulmányai elvégzése után Rimaszécsen lelkészkedett. 1675—76-ban a pozsonyi rendkívüli törvényszék ítélete alapján gályarabságban szenvedett. Hazatérése után egy ideig Kassán volt ref. lelkész. 1694-ben áttért a kat. hitre. Latin nyelven írott munkái közül egy nyelvészeti munka (Origines Hungaricae. Franeker, 1693) a legértékesebb; benne a magyar nyelvrokonság és őstörténet tisztázásával próbálkozott meg. Gályarabságáról írt műve (Furor bestiae) 1933-ig kéziratban feküdt (magyarul is: Debrecen, 1933). írod.: Fallenbüchl Ferenc: O. F. F. élete és irodalmi működése (Esztergom, 1899). tu