Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

93 Pécseli Király Imre jelentősebbeket Magyari István és Alvinczi Péter ellen írta {Felelet, Nagyszombat, 1603; Öt szép levél. Pozsony, 1609), hitvitázó tevékenységét egy hatalmas összefoglaló munkának, az Isteni igazságra vezérlő kalauznak a megírásával tetőzte be (Pozsony, 1613). Hitbuzgalmi (ájtatossági) műveiből a protestánsok körében is népszerűvé vált Imádságos könyv (Graz, 1606) emelkedik ki, valamint az a bravúros fordítás, melyet Kempis Tamás művéből készített (Krisztus követése. Bécs, 1624). Száznál több prédikációt tartalmazó prédikációs könyvét (Prédikációk. Pozsony, 1636) az. alsópapság munkájának megkönynyítésére írta; a prédikációk nagy részét Pozsonyban mondotta el. Korának ő volt a legművészibb magyar nyelvű prózaírója, stilisztája. A prózai stílus fejlesztésében elért korszakos jelentőségű eredményei századokon keresztül hatottak. P. tudatosan a nemzeti nyelvet használta, és a magyar nyelv irodalmi-művészi lehetőségei előtt nem ismert korlátokat. Ö az első művészi prózafordítónk, aki az idegen nyelvű mű fordításánál azt a célt tűzte ki, hogy „olyan kedvesen folynék a szó, mintha először magyar embertől magyarul íratott volna". írod.: Fraknói Vilmos: P. P. (1886); Kosztolányi Dezső: A magyar próza atyja (Nyugat, 1920); Sík Sándor: P. P., az ember és az író (1939); Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk (1961); Käfer István: Az Isteni igazságra vezérlő kalauz 1634-es szlovák fordításának kézirata (Helikon, 1959). tu Péczeli József; Pétzeli, Péczely (Putnok, 1750 — Komárom, 1792. dec. 4.) : író, műfordító, szerkesztő. 1783-ban mint ref. pap telepedett meg Komáromban, s rövidesen kialakította itt a magyar felvilágosodás egyik tudós központját. Törekvései előmozdítására 1789-ben megindította a Mindenes Gyűjtemény c. folyóiratot (1. ott), s benne elsősorban a magyar nyelv és irodalom fejlesztéséért küzdött. A lap hetenként kétszer jelent meg, s igen nagy hatással volt a magyar felvilágosodás íróira. P. levelezett a kor számos híres külföldi tudósával. Eredeti költői alkotást keveset írt, de sokat fordított (Voltaire, Hervey, Young). P. haláláig vezető személyisége volt a Komáromi Tudós Társaságnak (1. ott). — F. m.: Haszonnal mulattató mesék (Győr, 1788), Erkölcsi prédikációk (uo., 1790). írod.: Gulyás Pál: P. J. élete és jellemzése (1902); Bíró Ferenc: P. J. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963); Kókay György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei (1970). cs Péczely József; Péczeli ifj. (Komárom, 1789. dec. 25. — Debrecen, 1849. máj. 23.): történetíró, költő, id. P. J. fia. Külföldi egyetemi tanulmányai elvégzése után a debreceni ref. kollégium tanára lett. — F. m. : Epigrammák 's apróságok (Debrecen, 1832) ; A magyarok történetei... a mai időkig (uo., 1837) ; Gubetz Máté, tótországi parasztok Dózsája (Magyar Tudós Társaság Évkönyve VII., 1842). tu Pécseli Király Imre; Péczeli (17. sz. első harmada): költő. Somorján és Pápán járt iskolá-