Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Pécsi Lukács 94 ba, az egyetemet Heidelbergben végezte el. Komáromban ref. iskolai rektor, majd lelkész, Érsekújvárott lelkész volt. Jó barátságban volt Szenei Molnár Alberttel, akit támogatott is. Sokoldalú irodalmi munkásságából magyar nyelvű költészete emelkedik ki. Szenei Molnár mellett a korszak legjobb protestáns költőjének számít. Tizenöt vallásos verse maradt fenn. (Régi Magyar Költők Tára XVII. sz., 2. köt., 1962). írod.: Vasáry Dániel: P. K. I. élete és énekei (Esztergom, 1907). tu Pécsi Lukács; Péchi (16. sz.) : fordító. A 16. sz. utolsó évtizedében a nagyszombati nyomda egyik legszorgalmasabb szerzője. Vallásos műveket fordított és írt, s több kalendáriumot állított össze. írod.: Iványi Béla — Gárdonyi Albert — Czakó Zsigmond: A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Története 1577-1927 (1927). tu Pereszlényi Pál (Pereszlény, 1631. jan. 25. — Besztercebánya, 1689. jan. 6.): egyházi és nyelvészeti író. A nagyszombati jezsuita kollégiumnak, majd az egyetemnek a tanára. — F. m. : Grammatica Linguae Ungaricae (Nagyszombat, 1680). írod.: Jancsó Benedek: P. P. nyelvtudománya (Figyelő, 1880). tu Péterffy Károly (Pozsony, 1700. aug. 24. — uo., 1746. aug. 24.): egyházi író. A teológiát Nagyszombatban végezte. — F. m.: Sacra concilia ecclesiae romano-catholicae... I—II. (Pozsony, 1741-1742). tu Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. jan. 1. — Fehéregyháza, 1849. júl. 31.): a magyar irodalom legnépszerűbb költője, a magyar alföldi táj szépségeinek meglátója, a forradalom és a világszabadság énekese. A magyar irodalom nagyjai közül az ő alkotásai épültek be leginkább a világirodalomba. Anyja, Hrúz Mária, turóci szlovák lány volt, Necpálon született. P. iskolai tanulmányait több helyen, köztük Selmecbányán végezte. A selmeci ev. líceumba akkor került (1838 őszén), amikor szülei anyagi helyzete tartósan megromlott. Egy nyugalmazott kamarahajdúnál, Proszperínyi Mihálynál volt szálláson és „félkoszton". A líceumi magyar önképzőkörnek, a Nemes Magyar Társaságnak lelkes tagja volt, s verseiért több ízben jegyzőkönyvi dicséretben Petőfi szobra Pozsonyban részesült. A Magyar Társaság tagsága körében buzgón foglalkozott a magyar irodalommal, s különösen Gvadányi, Csokonai és Vörösmarty költészete érdekelte őt. Szorgalmas látogatója volt a városban vendégszereplő színtársulat előadásainak, amiért az iskolában sok szidást kapott. Lichard nevű tanára megbuktatta történelemből. 1839 februárjában bukott diákként hagyta el Selmecbányát, és Pestre gyalogolt, hogy ott a színészettel próbálkozzék meg. Egyszer még — 1841 ápr.-ában — Dunavecséről felgyalogolt a hegyi városkába, hogy a líceumban elbocsátó bizonyítványt kérjen. Selmecbányán P. emlékét a líceum épületének falán elhelyezett emléktábla őrzi, melyet a líceum Petőfi Köre 1896-ban állíttatott. Selmecbányán írt zsengéi közül A költő keservéről csak a Magyar Társaság jegyzőkönyvéből tudunk; a további három vers (A hűtelenhez, Szeberényi Lajos emlékkönyvébe, Neumann Károly emlékkönyvébe) szövege fennmaradt. Pozsonyba először 1839—40 telén a soproni ezred tizenhét éves katonájaként, fegyverrel a