Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

35 Dudek János Diétái Magyar Múzsa: Csokonainak (1. ott) 1796 őszén, Pozsonyban kiadott verses folyóirata, tizenegy száma jelent meg. Csupán verseket tartalmazott, s az országgyűlésre összegyűlt nemességhez szólt, akik közül Csokonai elsősorban a gazdag főnemesek soraiból szeretett volna mecénást találni. A vállalkozás programját egy 28 sornyi prózai Élőbeszédben indokolja meg. A költő az utolsó szám nyomdai költségét ki sem tudta fizetni, s eltávozott Pozsonyból. írod.: Haraszti Gyula: Csokonai Vitéz Mihály (1880); Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály (1954); Szuromi Lajos: Költői szándék és időrend a D. M. M.-ban (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964). cs Divald Kornél (Eperjes, 1872. máj. 21. - Bp., 1931. márc. 24.): író, műtörténész. Tanulmányaiban leginkább a régi Felső-Mo. művészeti emlékeit vizsgálja. — F. m. : A felsőmagyarországi reneszánsz építészet emlékei (1900); Szepes vármegye művészeti emlékei I-III. (1905); Felvidéki séták (1926); A magyar iparművészet története (1929); Masolino (regény, 1902). cs Divéky Adorján (Alsókubin, 1880. aug. 17. — Bp. 1965. máj. 25.): történész, egyetemi tanár. 1917-ben Varsóba ment az ottani könyv- és levéltárak magyar vonatkozású anyagainak kutatására. 1921-ben a bp.-i egyetemen magántanári képesítést nyert. 1934-től a varsói Magyar Intézet igazgatója. A felszabadulás után 1848-as lengyel emlékiratokat fordított, és Krakkó reneszánsz kori magyar emlékeit gyűjtötte. Főként a magyar—lengyel történelmi kapcsolatokkal foglalkozott, lengyelül is publikált. — F. m.: A lengyelek Rómája (1901); Felső-Magyarország kereskedelmi összeköttetése Lengyelországgal (1905); Magyarok és lengyelek a XIX. sz.-ban (1919); Lengyelországnak elzálogosított 16 szepesi város visszacsatolása 1770-ben (1929). írod.: Kovács Endre: D. A. (Századok, 1965). cs Dombay Hugó (Nyitraivánka, 1846. ápr. 1. — Nyitra, 1931. jún. 20.): költő, újságíró. Nyitrán élt, s főként a helyi lapokban publikálta írásait és verseit. Gőg c. költeményével elnyerte a Petőfi Társaság díját. Bécsi lapokban németül is publikált. — F. m.: Vasárnapok (rajzok, elbeszélések, Nyitra, 1892); Költemények (uo., 1907). cs Dortsák Gyula (Losonc, 1857. júl. 13. — ?) : pedagógus, író. Tanár volt Losoncon, majd Alsókubinban, számos lap munkatársa. — F. m. A polgári iskolai élet köréből (Losonc, 1885); A nemzetiségek és a nemzetegység hazánkban (Nyitra, 1885) ; A házi és iskolai nevelés fontosabb teendői (1888). cs Döme Károly (Komárom, 1768. jan. 26. — Pozsony, 1845. máj. 22.): műfordító, egyházi író. Komáromban és Pozsonyban tanult, Esztergomban szentelték pappá. 1800-ban Izsára ment plébánosnak. Szoros baráti kapcsolatot tartott fenn a közeli Virten élő Baróti Szabó Dáviddal. — F. m. : Metastasiusnak egynehány játék darabjai (ford., Komárom, 1802) ; Ismét egy-két játék Metastasiusból (Pozsony, 1815); Bonaparte Napoleon megbukása (versford., uo., 1820). írod.: Dengi János: D. K. (Debrecen, 1880). cs Draskovich János (?, 1550 — Pozsony, 1613. márc. 11.): műfordító, író. Mint horvát bán szinte egész életében harcolt a törökök ellen, a lovasság vezére volt. Nyugalomba vonulása után komáromi és pozsonyi házában az irodalommal foglalkozott. 1610-ben Grazban kiadta Antonio Guevara spanyol szerző Horologii Princípium c. művének magyar fordítását Az fejedelmek órájának második könyve címmel. A könyv a kormányzás művészetét tárgyalja, s Draskovich a magyarországi viszonyokat jellemző előszót írt hozzá. cs Dualszky János (Szenic, 1808. jan. 6. — Nyitra, 1881. márc. 22.): helytörténetíró. A nyitrai papneveldében tanult. 1830-tól trencséni káplán, 1844-től beckói plébános, 1871-től nyitrai kanonok. — F. m. : Nyitra vár és város történeti vázlata (Nyitra, 1875). cs Dudek János (Aranyosmarót, 1858. jún. 22. — Bp., 1916. ápr. 19.): egyházi író, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányai befejeztével Bánban volt segédlelkész, majd Nyitrán tanár. 1906-ban a bp.-i egyetemen az ágazatos hittan tanára, és a Religio szerkesztője. — F. m. : Lessing Bölcs Nathánja (1890); A modernizmus és a katolicizmus (1908); Származástan és világnézet (1909). cs