Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

27 Büttner Lina gyűjtötte a magyar reformáció legjobb költeményeit, ezeknek jó része más forrásban nem is maradt fenn. B. halálának körülményeit és pontos idejét még nem ismerjük, annyit tudunk, hogy negyvenkilenc éves korában, Rárbokon hunyt el. Semptei működésének emlékét szlovák feliratú márványtábla őrzi a helyi középiskola udvarán. írod.: Nemeskürty István: B. P., az ember és az író (1959). cs Bossányi Farkas (Nyitra megye, 1669. jún. 21. — Kassa, 1726. aug. 31.): szakíró. Nagyszombatban lett jezsuita, majd Kassán és Nagyszombatban tanított. — F. m. : Tripartitum .. . (Nagyszombat, 1706) ; Proverbia Aristotelis (uo., 1707) ; Magyar koronának és országnak nagy áron való lett megvétele (Pozsony, 1723). cs Botka Tivadar (Kisendréd, 1802. júl. 6. — Kisvezekény, 1885. jan. 6.): szakíró. Léván, Nagyszombatban és Pesten tanult. A pozsonyi Toldy Körnek megalakulásakor elnöke volt. — F. m.: Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről (Pest, 1865); Trencséni Csák Máté és kortársai (1874). cs Bozóky Mihály (Kicsind, 1755 — Marót, 1839): író. Iskoláit Esztergomban végezte, később falusi kántor és jegyző lett. Élete végén Marót helységben működött. Több népszerű énekeskönyv szerzője. — F. m. : Téli rege (fordítás, Pozsony, 1804) ; Az estvének természeti rajza (h. és é. n.) cs Böhm Károly (Besztercebánya, 1846. szept. 17. — Kolozsvár, 1911. máj. 19.): filozófiai szakíró. Pozsonyban, Göttingenben, majd Tübingenben és Berlinben tanult. 1870—1883 közt a pozsonyi ev. líceumban, majd Bp.-en és Kolozsvárott tanár. Szerkesztette a Magyar Philosophiai jSzemlét, amelybe számos tanulmányt írt, főként szubjektív idealista, majd pozitivista szellemben. — F. m.: Az ember és világa (I— III., Bp.—Kolozsvár, 1883—1906); Az értékelmélet feladata és alapproblémái (1900); A megértés mint a megismerés középponti mozzanata (1910); B. K. összegyűjtött művei (1913). írod.: B. K. élete és munkássága. Emlékkönyv. (Besztercebánya, 1913); Sándor Pál: Két magyar filozófus (1944). cs Breznyik János (Iklad, 1815 — Selmecbánya, 1897. máj. 8.): szakíró. Iskoláit Aszódon, Selmecen és Pozsonyban végezte, majd német egyetemeken folytatta tanulmányait. Leghosszabb ideig a Selmecbányái ev. líceumban tanított. — F. m.: A cigány nyelv elemei (1853); A Selmecbányái ev. egyház és líceum története (1883-1889). cs Brunszvik Teréz (Pozsony, 1775. júl. 27. — Pest, 1861. szept. 23.): pedagógiai író. A hazai kisdedóvók egyik megalapítója. — F. m. : Felszólítás egy tanintézet felállítása iránt... (h. és é. n.); Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket a kis gyermekek oskolái nyújtanak (h. és é. n.). írod.: B. T. pedagógiai munkássága (1962). cs Büttner Júlia (Sajóvámos, 1848. máj. 22. — Aranyosmarót, 1925. febr. 25.) : író. A múlt század végének népszerű nőírója volt, fiatalon Aranyosmarótra költözött, de írásait nagyrészt fővárosi lapokban publikálta. — F. m. : örvény a révben (regény, 1885) ; Az édes mostoha (regény, 1897); Kedves történetek (1907). cs Büttner Lina (Sajóvámos, 1846. dec. 9. — Aranyosmarót, 1917. nov. 4.) : író. A múlt század végén népszerű elbeszélő volt, főként fiatal lányok számára írt. — F. m. : A rút kisleány története (1897); Az Urmándyak kincse (1899). cs