Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Comoedia Balassi Menyhárt áruitatásáról 28 Comoedia Balassi Menyhárt áruitatásáról Balassi-komédia (ismeretlen szerző, Abrudbánya, 1569): az első eredeti magyar társadalmi témájú dráma. Hőse, az áruló B. M., a költő Balassi Bálint nagybátyja volt. A Comoedia 1562. évi árulásáról szól, amiért jutalmul I. Ferdinánd királytól Detrekő várát és a bárói címet kapta. B. M. síremléke a széleskúti templomban van. Kiad.: Régi magyar vígjátékok (1954). írod.: Szigeti József: A Balassi Comoedia és szerzője (1967); Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom (Bratislava, 1977). cs Cornides Dániel (Liptószentmiklós, 1732. júl. 1. — Pest, 1787. okt. 4.): történetíró. Tanulmányait Pozsonyban és az erlangeni egyetemen végezte. 1784-től a pesti egyetem tanára volt. Értekezéseiben főként a középkori Mo. vizsgálatával foglalkozik. — F. m.: Commentatio de religione veterum Hungarorum (Bécs, 1791); Vindiciae Anonymi Belae regis notarii (Buda, 1802). cs Czeglédi István (Perény, 1619 — Nagyszombat, 1671. jún. 5.): egyházi író. Németországi tanulmányai elvégzése után Kassán lett iskolaigazgató, majd lelkész. Az ellenreformáció felülkerekedése után mint protestáns hitvitázót üldözték. — F. m.: Az országnak romlásárul (Kassa, 1659); Barátsági dorgálás (uo., 1663); Egy verses tromf ósdit játszó sandal barátomnak játék elvesztéséért való megpiricskeltetése (h. n., 1666). cs Czuczor Gergely (Andód, 1800. dec. 17. — Pest, 1866. szept. 9.): a magyar romantika jelentős lírai és epikai költője, nyelvész, szótáríró. „Születtem... az érsekújvári plébániához tartozó Andód helységben. Nevelkedtem Érsekújváron a szüleimnél egész első grammatikáig, a második grammatikát Nyitrán, a harmadikat Esztergomban, a negyediket pedig és a humaniorákat Pozsonyban végeztem" — írja győri tanársága idején önéletrajzi levelében. A gimnáziumi tanulmányait befejező Cz. 1817. október 25-én Jedlik Ányossal együtt öltözött be Pannonhalmán Szent Benedek rendjébe. Bölcsészeti és teológiai tanulmányai befejezése után a győri, később a komáromi bencés gimnáziumban tanított. Komáromi tanársága idején (1830—1835) tevékenyen részt vett a város szellemi életében. Kezdettől fogva a Komáromi Kalendárium szerkesztője, s hogy a híres kiadvány ezekben az években válik kedvelt népolvasmánnyá, az elsősorban az ő népies költeményeinek és felvilágosító-oktató cikkeinek köszönhető. Méltán írhatta róla Mikszáth: „a legkapósabb könyv lévén Kárpátoktól az Adriáig". A kiadó, Weinmüller Franciska há-