Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Ladiver Illés 74 L Ladiver Illés (Zsolna, 1633 — Eperjes, 1686. ápr. 2.) : drámaíró, ev. pap tanár. Tanult Bánócon, Privigyén, Lőcsén, Pozsonyban. 1668tól 1673-ig az eperjesi kollégium tanára. 1682ben Thököly Imre az eperjesi kollégium igazgatójává nevezte ki. Iskoladrámákat és filozófiai értekezéseket írt, nagyrészt latin nyelven. — F. m.: Eleazar Constans (Bártfa, 1668); Papianus Tetragonos (Lőcse, 1669); Versus Memoriales (uo., 1672) ; Summa Metaphysicae Aristotelicae (Kassa, 1685). cs Lám Frigyes (Késmárk, 1881. máj. 13. — Bp., 1955. dec. 27.): költő, műfordító, irodalomtörténész. Szepességi német nyelvjárásban verselt, s klasszikus magyar költőket és írókat fordított németre. Magyarul főként irodalomtörténeti tanulmányokat írt: Francis Jammes (1913); Baudelaire (1914); Huysmans (1917); Brentano Kelemen (1918). cs Latkóczy Mihály (Nyitra, 1857. márc. 24. — Bp., 1906. aug. 19.): irodalomtörténész, műfordító. Az eperjesi és a losonci gimnáziumban tanított. — F. m. : A renaissance egy elfeledett nőalakja (Eperjes, 1891); Korona és koronázás (uo., 1892); Madách Imre ősei (1901). cs Lehoczky Tivadar (Fucine, Fiume mellett, 1830. okt. 5. — Munkács, 1915. nov. 25.): történész, régész, műfordító. Családja Oszadán (Liptó) élt, a gimnáziumot Rózsahegyen végezte, majd a kassai jogakadémián tanult. 1855-től Munkácson volt uradalmi főügyész. Szlovákból és ruszinból való fordításaival céltudatosan ápolta a magyarral szomszédos népek iránti barátságot. — F. m.: Magyar—orosz népdalok (ford., Sárospatak, 1864); Tót népdalok (ford., Pest, 1866); Ber eg vármegye monographiája (Ungvár, 1882). cs Lépes Bálint (Győr, 1570 — uo., 1623. máj. 6.): egyházi író. Mint nyitrai, majd győri püspök az ellenreformáció egyik vezető egyénisége volt. Prédikációin és imádságain már kimutathatók a kora barokk stílusjegyei. — F. m.: Imádságos könyv (Prága, 1615); Az halandó és itiletre menendő tellyes emberi nemzetnek Fényes tüköré (Prága, 1616); Pokoltól rettentő és mennyei boldogságra édesgető tükör (Prága, 1617). cs Lévai Névtelen énekszerző; 1570-ben Léván írta meg versben a Trója-monda egyik változatát Páris és Görög Ilona históriája címmel. Nevét elhallgatja, csupán ennyit mond a költemény: „Ez éneket barátjának ajánlá ... Híres Léva város kerületiben." (Régi Magyar Költők Tára VIII., 1930). cs Lippay György (Pozsony, 1600 — Nagyszombat, 1666. jan. 30.) : egyházi író. Esztergomi érsek volt. Pozsonyban lakott, ott van eltemetve. — F. m.: Ladislaus Rex (Bécs, 1653); De dignitate et puritate sacerdotum (Pozsony, 1741) ; Pázmány, Lippay és Eszterházy levelezése I. Rákóczi Györggyel (1882). cs Lippai János (Pozsony, 1606. júl. 30. — Trencsén, 1666. jún. 2.) : az első magyar kertészeti munka szerzője, jezsuita szerzetes. Pozsonyon kívül Trencsénben és Nagyszombatban élt. Háromkötetes műben írta le bátyjának, Lippay György érseknek szökőkutakkal díszített híres pozsonyi kertjét: Posoni Kert (Bécs, 1664— 1667); Calendarium Oeconomicum Perpetuum (Nagyszombat, 1662). cs Lisznyay Kálmán (Herencsény, 1823. okt. 13. — Buda, 1863. febr. 12.): költő. Középiskoláit Losoncon végezte, majd jogot tanult Pozsonyban és Eperjesen. Az 1843. évi országgyűlésen, Pozsonyban ismerkedett meg Petőfivel. A Petőfit utánzó költőkhöz tartozott. — F. m. : Szegénylegény dalok (Pest, 1846); Tavaszi dalok (uo., 1847); Palóc dalok (uo., 1851); Űj palóc dalok (uo., 1858); L. K. szavalatkönyve (uo., 1861). írod.: Krúdy Gyula: írói arcképek (1957); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (1959). cs Lőrinczi Zsigmond; Lőrinczi Lehr (Sárszent-