Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

75 Lukács Pál miklós, 1841. szept. 1. — Pozsony, 1871. szept. 3.): műfordító, író. 1865-től a pozsonyi ev. líceumban tanított. Sírján tanítványai fehér márványoszlopot állítottak. — F. m. : Shakespeare több drámáját és versét fordította (Pericles, 1871; Venus és Adonis; Lucretia, 1878). Saját költeményei nagyrészt kéziratban maradtak. cs Ludvigh János (Szepesbéla, 1812. máj. 12. — Pest, 1870. júl. 11.): újságíró, író. Iskoláit Késmárkon, Eperjesen és Sárospatakon végezte, később a szepességi városok országgyűlési követe lett. 1869-ben Késmárkon országgyűlési képviselővé választották. — F. m. : A szepességi XVI város pragmatical története és állományvázlata (Lőcse, 1824); Nouvelle page de l'histoire des Habsbourgs (Brüsszel, 1859); Törüljük el a vallásügyi minisztériumot (Pest, 1868). cs Lukács Pál (Kamocsa, 1801. márc. 21. — uo., 1873. aug. 15.): ifjúsági író, költő. Tanulmányait Losoncon végezte, majd nevelősködött Komárom megyében. Gyermekirodalmi művei népszerűek voltak. — F. m.: Földismertető (Kassa, 1833); Dalkönyvecske (Pest, 1840); Kis verselgő (uo., 1841); Kis lant (Pest, 1846); Kis kert (uo., 1847); Dalkönyvecske a szabadság hajnalán (uo., 1848) ; Űj dalkönyvecske kis nemzetőröknek (uo., 1848); Kis honvéd, színművek és versek (1866); Kis állatkert (1875). cs