Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

95 Petőfi Sándor Rimaszombat. Huszt János háza az emléktáblával vállán és gyalogmenetben jutott el, s valószínűleg nemcsak egy alkalommal, hanem többször is. Az utóbbi feltevést egyrészt azoknak a régi diákpajtásoknak (Szeberényi Lajos és mások) későbbi visszaemlékezései teszik jogossá, akiknek „nyájas, hű körében" tartózkodott, másrészt az 1840. január 21-én Pozsonyban írt versnek, a Búcsúnak első két sora: „Irigyen a sors boldogságom ellen, Pozsony! körödből ismét messze hí." A következő pozsonyi látogatás 1841 márciusára esik. Pápáról hétnapi gyaloglás után érkezik Pozsonyba azzal a szándékkal, hogy színész lesz vagy irodalmi munkát vállal. Terveit nem tudja valóra váltani, s a diákbarátai körében való kéthetes tartózkodás után elhagyja a várost. Ekkori búcsúversként — „Petrovich Sándor mk. obsitos katona" aláírással — a Török Gyula emlékkönyvébe c. mókás kétsorost írta. 1841 szeptemberében újra visszatér Pozsonyba, s egyhónapos itt időzése alatt írja az Erdő szélén és a Fürge méh című verseket. Leghosszabb és legjelentősebb pozsonyi tartózkodására 1843 májusában került sor. A megélhetés gondjai hozták Pozsonyba, ahol éppen akkoriban kezdődött az országgyűlés. A színészettel való próbálkozása ismét kudarcba fulladt, de jó barátja, Kolmár József beszerezte őt Záborszky Alajos másolóirodájába, ahol a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat készítették. A másolómunka sovány jövedelmet biztosított, egy ív lemásolásáért 20 garas volt a bér. A másolás keserves munkáját egy Bajzához írt levélben, később pedig Az apostol 14. részében örökítette meg. Az Petőfi emléktáblája a várgedei Kubinyiházon. Petőfi látogatásának dátuma téves. A költő nem 1847-ben, hanem 1845-ben járt itt életrajzírók és kapcsolatkutatók nagy része — a Pozsonyban meggyökeresedett legenda alapján — úgy vélte, hogy P. 1843-ban a Kisvár utca Várlépcső mellett kanyargó részének egyik házában lakott. Vutkovich Sándor megállapította, hogy a szóban forgó házban a költő munkahelye: a másolóiroda volt. Szerény alkalmi szállást ekkor és előbbi látogatásai során is főleg barátai nyújtottak neki a Magas úton (Vysoká ulica), az Apácapályán (Panenská ulica) stb. Az 1843-as tartózkodásáról, mely máj. 12-től jún. 27-ig tartott, Kolmár tudja a legtöbb részletet. Kolmár, akivel P. még Pápán kötött barátságot, s verseket is írt hozzá, később Pozsonyban tanárkodott, és tanári s nyugdíjas évei legfőbb gondja az 1843-as tartózkodás adatainak rögzítése volt.