Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

91 Pázmány Péter P Pákh Albert (Rozsnyó, 1823. márc. 11. — Pest, 1867. febr. 10.): prózaíró, humorista, szerkesztő. Rozsnyón, Miskolcon, Iglón, Lőcsén, Sopronban és Debrecenben tanult, s jogász lett. Szoros barátságban volt Petőfivel, és tagja volt a fiatal írók csoportjának, a Tízek Társaságának. A szabadságharc bukása után több lapot szerkesztett, köztük a Vasárnapi Újságot. Irodalmi sikert humoros tárcáival szerzett. írod.: Szabó Mózes: P. A. pályája (Kolozsvár, 1903). tu Pállya István (Léva, 1740. szept. 10. — Pest, 1802. ápr. 6.): drámaíró. Piarista szerzetes volt, s az iskoladráma megmagyarosítása terén szerzett érdemeket. Ízes, népies nyelven írt munkái németből való átdolgozások. — F. m. : Pazarlay és Szűkmarkosy (Pest, 1767). írod.: Takáts Sándor: P. I. élete (1894). tu Palocsay György, báró (Palocsa, 1670 körül — uo., 1730) : költő. Rövid ideig Pozsonyban a királyi kamaránál volt tanácsos, majd a hadseregbe lépett. 1704-ben a kurucok mellé állt, és a Rákóczi-féle szabadságharc egyik vezetője lett. 34 kéziratos éneke (paszkvillusok és tréfás versek) maradt fenn, közülük az idegen szokásokat és divatot csúfoló Náj módi a legérdekesebb. Néhány énekét Thaly Kálmán jelentette meg nyomtatásban (Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez, 1872). tu Paniti János (16. sz.) : versszerző. Nagyszombati polgár volt. ö írta a század legszebb házasénekét (Istennek Szent Lelke illette szívemet), melyet Bornemisza Péter Detrekőn kiadott énekeskönyve, valamint a Bártfai Énekeskönyv őrzött meg. — Kiad. Régi Magyar Költők Tára VI. (1896). tu Pap Benedek (16. sz.) : versszerző. Szegedről származott Kassára, ahol 1554-ben szerzett polgárjogot. Tekintélyes kereskedő volt. ő hívta meg Szegedi Gergelyt, majd Huszár Gált Kassára prédikátornak. — F. m. : Bánja az Úristen az sok nyomorúságot (egyházi ének). írod.: Horváth János: A reformáció jegyében (1953). tu Pap Gyula; Nógrádi Pap (Felsőpálfalva, 1843. máj. 20. — Salgótarján, 1931. aug. 5.): költő, népköltészeti gyűjtő. 1868-tól Füleken folytatott ügyvédi gyakorlatot. Költőként jelentéktelen, de Erdélyi János biztatására végzett népköltészeti gyűjtőmunkája eredményes volt. — F. m.: Palóc népköltemények (Sárospatak, 1865); Költemények (1894). tu Patzkó Ferenc Ágoston; Paczkó (Olmütz, 1730 körül — Pozsony, 1790 körül): nyomdász és lapkiadó. 1770-ben állította fel pozsonyi nyomdáját, melyet halála után fia, P. Ferenc József vezetett. 1788-tól a családnak Pesten is volt nyomdája. P. adta ki az első magyar nyelvű hírlapot, a pozsonyi Magyar Hírmondót. írod.: Kókay György: A magyar hírlap- és folyóirat-irodalom kezdetei (1970). tu Paulikovics Lajos (Huszt, 1832. febr. 10. Kassa, 1885. szept. 12.) : prózaíró. Orvos, majd tanár volt. — F. m.: Balassa Bálint (elb., Kassa, 1878); Balassa Zsuzsanna (elb., uo., 1880). tu Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. okt. 4. — Pozsony, 1637. márc. 19.) : egyházi író, az ellenreformáció és a korai magyar barokk irodalom legnagyobb alakja. Előkelő erdélyi nemesi családból származott, s a ref. vallásról tizenkét éves korában tért át a kat.-ra. Egyetemi tanulmányait a krakkói, bécsi és római egyetemen folytatta. Jezsuita szerzetesként először az ausztriai Grazba került, ahol 1601— 1607 között az egyetemen tanított. Munkáját ideiglenesen megszakítva két évig Vágsellyén és Kassán tevékenykedett mint missziós szónok és hitvitázó. 1607-ben Forgách Ferenc esztergomi érsek hívására véglegesen hazatért. P. életének és működésének hazatérésétől egészen haláláig Nagyszombat és Pozsony lett a fő színtere. A hazai ellenreformáció vezető