Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

77 Madách Imre Arany javasolt változtatásai Az ember tragédiájához fenn. Ezek közül az egyik a sztregovai kat. templom oltárát díszíti. Gimnáziumi tanul­mányait is otthon végezte M., csak vizsgázni járt Vácra. Ennek a korszaknak legbecsesebb emléke egy kéziratos hetilap, amelyet Lite­ratúrai Kevercs címen Pál öccsével együtt szerkesztett. Tizenöt éves korában Pestre ke­rült az egyetemre, ahol gimnazista öccseire is ügyelve, filozófiát és jogot hallgatott, de hamarosan otthagyta. Utolsó vizsgáira már otthon készült, de édesanyja előbb még a pöstyéni fürdőbe küldte. Korán kivette részét a megyei életből is. 1842-ben letette az ügy­védi vizsgát, később aljegyző, táblabíró, me­gyei főbiztos lett. Ekkor köt szoros barátságot Szontágh Pállal, együtt szerkesztik a Nógrá­di Képcsarnokot, melyben epigrammákkal csipkedik a megyei életet, s közben ellátogat­nak a pozsonyi diétára is. Ebben az időszak­ban keletkeztek M. ifjúkori drámái (Férfi és nő, Csak tréfa, Mária királynő, Csák végnap­jai), melyek közül a legutóbbi nagyrészt a trencséni várban és általában a mai Szlovákia területén játszódik. 1845-ben M. megismerke­dett az új alispán unokahúgával, Fráter Erzsé­bettel, akit hamarosan feleségül vett. Házas­sága után a család csesztvei kastélyában tele­pedett le. Életét tragikus módon megzavarják az országos események. M. betegsége miatt nem vett részt a szabadságharcban, de öccsét, Pált, a forradalomban szerzett betegsége vitte el, nővérét, Máriát, férjével és fiával együtt, menekülés közben meggyilkolták, őt magát Kossuth titkára, Rákóczy János rejtegetése miatt bebörtönözték. Büntetését előbb Po­zsonyban, az egykori Vízikaszárnyában (a Szlo­vák Nemzeti Galéria mai épületében), majd Pesten töltötte le. 1853-ban szabadult, s visz­szaköltözött Alsósztregovára. Távolléte alatt felesége hűtlen lett hozzá, ezért 1854-ben el­váltak. Fráter Erzsébet elhagyta a sztregovai kastélyt. Az 1850-es években vidám élet folyt Alsósztregován. M. ugyan nem volt jó gazda, nem sokat törődött öltözékével, rossz lovainak is híre ment a vidéken, de környezetével köz­vetlen kapcsolatot tartott fenn. A kastély egyik ablaka és ajtaja az udvar felé nyílott, ahonnan bármikor érintkezhetett a birtokán sürgölődő emberekkel. A Borkával szövődő kapcsolat azt is bizonyítja, hogy nem vetette meg az élet másféle örömeit sem. Utolsó évei­ben élénken kapcsolódott be a politikai és

Next

/
Oldalképek
Tartalom