Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Madách Gáspár 76 91 Madách Gáspár (Alsósztregova, 1590 — ?, 1647) : költő, műfordító. Rimay János unoka­öccse és Az ember tragédiája szerzőjének egyik őse. Alsósztregovai birtokain gazdálko­dott, később Nógrád megye szolgabírája, majd alispánja. Szerelmes, vitézi, vallásos és mo­ralizáló témájú költeményeket írt. Az ő szer­zeményeinek elsősorban azokat a verseket tarthatjuk, amelyekre megjegyzései utalnak. Ezek közé tartozik Wesselényi Ferenc nevére írt költeménye, amelynek számos részlete Ba­lassi vitézi költészetére utal. írod.: Radvánszky Béla: Sztregovai M. G. ver­sei (Irodalomtörténeti Közlemények, 1901); Rimay János összes művei (1955); Bóta Lász­ló: A Madách—Rimay-kódexek szerelmes versei (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967); Varga Imre: Tallózások M. G. körül (Irodalom­történeti Közlemények, 1968). cs Madách Imre (Alsósztregova, 1823. jan. 21. — uo., 1864. okt. 5.): költő, író, drámaíró. A ma­gyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Neve elválaszthatatlanul összefonódott világszerte ismert fő művével, Az ember tragédiájával. Szülőhelye, Alsósztregova, Losonctól nem messze, a Sztregova patak völgyében húzódik meg. A falut már M. korában főként szlo­vákok lakták, ö maga is jól beszélt szlo­vákul. A ma is látható M.-kastély M. I. apja idejében épült. A régi kastély, ahol M. született, s melyet életrajzírói emeletes, két­tornyú épületként emlegetnek, már rég nem áll, 1928-ban bontották le. Az új, piros cse­réptetős, földszintes kastélyt, ahol a felsza­badulás utáni években iskola és óvoda mű­ködött, 1964-ben, M. halálának százéves jubileuma alkalmából renoválták, s azóta iro­dalmi múzeumként őrzi a költő emlékét. Ma­ga a költő szerette ezt a jellegzetes vidéket. Számos költeményében idézi fel szülőföldjé­nek szépségeit. 1841-ben Trencséni, másképp Tepliczi fürdők c. (Teplice rajzával) lelkes cikket írt a Regélőbe, amely értékes adatot tartalmaz a fürdő akkori állapotáról. Régi nemesi családból származott. M. elődei 1235­ben II. Endrétől kapták nemességüket. Ősei között orvosokat, írókat, jogászokat, katoná­kat találunk. M. Péter a Thököly-fölkelés ide­jén, 1682-ben Kassát foglalja el. Dédapja, M. János, biblikus cseh nyelven írt vallásos köl­teményeket. Rimay János (akinek anyja Ma­dách lány volt) verseinek jelentős része M. Gáspár másolatában maradt fenn. M. apja művelt, kitűnő szakember volt, nagy hozzá­értéssel gazdálkodott. Halála után (1834) a gaz­daság irányítása és a gyermekek nevelése édesanyja, Majthényi Anna vállaira neheze­dett, aki szigorúan, de mintaszerűen törődött a családdal. Fiait Kovács János „hófmester" oktatta, akit M. egyik tollrajzában meg is örökített. Erről a kedvteléséről később sem tett le. Számos rajza és olajfestménye maradt

Next

/
Oldalképek
Tartalom