Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)
Előszó
51 Horárik János Hain Gáspár (Kassa, 1632. febr. 17. — Lőcse, 1687) : krónikaíró. Wittenbergi tanulmányai után 1658-ban a lőcsei iskola rektora lett. 1665-től városi tanácsos, több ízben (1674—75, 1685) városbíró. Régebbi szerzők utódaként 1684-ig írja a szepességi krónikát. — F. m. : Zipserische oder Leutschauische Chronika I— III. (Lőcse, 1911-13). írod.: Demkó Kálmán: H. G. és krónikája (Századok, 1882). cs Hajnóczy József (Modor, 1750. máj. 3. — Buda, 1795. máj 20.): jogtudós, történetíró. Apja H. Sámuel, ev. pap volt, Ő maga jogot végzett Pozsonyban, és Forgách Miklós gróf magántitkára lett Gácson. 1789 után gyakran írt cikket a francia forradalom eseményeiről a Magyar Hírmondóba, s megismerkedett Martinovics Ignáccal. Egyik vezetője lett a magyar jakobinusok mozgalmának. 1794-ben elfogták, s a mozgalom vezetőivel együtt kivégezték a budai Vérmezőn. Műveinek kiadása: Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai I— III. (1952-1957). írod.: Bónis György: H. J. (1954); Csizmadia Andor (szerk.): H. J. közjogi-politikai munkái (magy. ford. 1958). cs Hatvani István (Rimaszombat, 1718. nov. 21. — Debrecen, 1786. febr. 11.): szakíró, orvosprofesszor. Iskolai tanulmányait Rimaszombatban és Losoncon, az egyetemet pedig Svájcban végezte. 1749-től Debrecenben a bölcselet és a matematika tanára, majd orvosként is működött. Foglalkozott protestáns iskolaügyi és teológiai kérdésekkel is. — F. m. : Introductio ad principia philosophiae (Lipcse, 1774) ; A fiúi és leányi oskolákban tanuló gyermekek számára íratott rövid könyörgések (Debrecen, 1758) ; Thermae Varadiensis (Bécs, 1777). cs Heckenast Gusztáv (Kassa, 1811. szept. 2. — Pozsony, 1878. ápr. 10.): könyvkiadó. Mint pesti könyvkereskedő és nyomdász vállalatát a haladás szolgálatába állította. 1848. március 15-én Landerer Lajossal együtt ő adta ki a szabad sajtó első termékeit. Az ő kiadásában jelentek meg nemzeti irodalmunk legjobb képviselőinek alkotásai: Batsányi, Bajza, Bessenyei, Czuczor, Garay, Gyöngyösi, Kisfaludy, Kölcsey, Jósika, Jókai művei. cs Helmeczy Mihály (Királyhelmec, 1788. szept. 27. — Pest, 1852. dec. 1.) : író, szerkesztő. Nyelvújítóként és Kazinczy Ferenc híveként a Jelenkorba írt cikkeket a maradiak ellen. Ezt a politikai hírlapot Széchenyi megbízásából Helmeczy szerkesztette, önálló művei alkalmi költemények. írod.: Tolnai Vilmos: A nyelvújítás (1929). cs Henszlmann Imre (Kassa, 1813. okt. 13. — Bp., 1886. dec. 6.) : művészettörténet-író, kritikus. A magyar művészettörténet egyik úttörője, főként a középkori magyar műemlékek kutatója. Erdélyi János mellett részt vett a Szépirodalmi Szemle szerkesztésében is. Az irodalomtudományban főként a dráma és a népmese vizsgálatával foglalkozott. Értekezést írt Lőcse művészeti emlékeiről és a kassai dómról is. — F. m.: Hellén drámáról, tekintettel a keresztény drámára (Pest, 1846) ; Magyarország románkori és csúcsíves stílű műemlékei (1880); Dürer Albert (h. és é. n.). írod.: Kelecsényi János: H. I. aesthetikája (1910). cs Herman Ottó (Breznóbánya, 1835. jún. 27. — Bp., 1914. dec. 27.): természettudós, néprajztudós, szakíró. Szepességi származású szülőktől származott, gyermekéveit a borsodi Alsóhámoron töltötte. — F. m.: Kossuth és Erdély ügye (1886); A halgazdaság rövid foglalatja (1888); A magyar halászat könyve (1887— 1888); A magyar nép arca és jelleme (1902). írod.: Székely Sándor: H. O. (1953). cs Horárik János (Bán, 1808 — Besztercebánya, 1864. máj. 28.) : író, publicista. Több helyen volt segédlelkész, majd Pesten nevelői állást
