Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Hunfalvy János 52 vállalt. A reformkori politikai harcok idején a haladó törekvések mellett állt, s a kat. egyház álláspontjával szemben a vegyes házasság és a szabad áttérés mellett nyilatkozott. Később áttért a protestáns vallásra. Az 1848-as forradalomban a balszárnyhoz: Petőfi, Vasvári, Táncsics köréhez tartozott. A szabadságharc leverése után nevelő és újságíró: hírlapi cikkeiben, röpirataiban harcolt a papság ellen. — F. m. : Johann Horáriks Kampf mit Hierarchie und Kirche (Lipcse, 1847) ; Szózat Némethonból a Habsburgház és Kossuth Lajos felől (Pest, 1849); Regék a görög és római őskorból (névtelenül, Pest, 1859). írod.: Tordai György: H. J. (1954). cs Hunfalvy János (Nagyszalók, 1820. jan. 21. — Bp., 1888. dec. 6.): a magyar földrajztudomány megalapítója, H. Pál öccse. Eperjesen, majd Németországban folytatott tanulmányai után egy ideig nevelősködött, 1846-ban a késmárki jogakadémia tanára lett. Részt vett a szabadságharcban, börtönbüntetést is szenvedett. Később egyetemi tanár lett Pesten és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke. Hatalmas tudományos munkásságából a Magyarország és Erdély eredeti képekben (Pest, 1856) című műve emelkedik ki, melyet németül is megjelentetett. tu Hunfalvy Pál (Nagyszalók, 1810. márc. 12. — Bp., 1891. nov. 30.): az összehasonlító finnugor nyelvészet egyik úttörő művelője, H. János bátyja. A késmárki jogakadémia igazgatója, majd 1851-től az MTA főkönyvtárosa. Szerkesztője volt a Magyar Nyelvészet és a Nyelvtudományi Közlemények c. folyóiratnak. A késmárki líceum falán emléktáblája van. — F. m. : Tájékozás a magyar nyelvtudományban (Pest, 1852); Egy vogul monda (uo., 1859); Az északi osztják nyelv (1875); A székelyek (1880); TJgor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet (1881). írod.: Munkácsy Bernát: H. P. emlékezete (1912). tu Huszár Gál (? - Pápa, 1575. okt. 23.): egyházi író, könyvnyomtató. Egyebek közt Kassán, Komáromban és Komjáton volt a reformáció prédikátora. Már az első működési helyén, Magyaróvárott, nyomdát létesített, amelyet azután más városokba is magával vitt. Komjáti tevékenységének emlékét márványtábla őrzi, melynek szlovák szövege megállapítja, hogy ő volt az első szlovákiai könyvnyomtató. — F. m. : Az TJr Jesus Christusnak szent vacsorájáról (Óvár, 1558) ; Isteni dicséretek és Psalmusok (Debrecen, 1560) ; A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok (Komját, 1574). cs