Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

50 Gyöngyösi István szággyűlésről szól (1683). A mű elsősorban történelmi szempontból szlovákiai vonatkozású mint a hazánk területén történt nevezetes események egyik költői allegorizált elbeszélése. A Thököly házassága azért is figyelmet érdemel, mert a leginkább csak császárpárti főurakat szolgáló Gy.-nek ez határozottan kuruc szellemű, Habsburg-ellenes alkotása. Az elbeszélő költeményeken kívül írt más jellegű műveket is. Az irodalomtörténészek többsége neki tulajdonítja az Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköré c. verses drámát. Az 1681. évi soproni országgyűlés után írta a Kesergő nimfa c. allegorikus, hazafias költeményét. Régebbi források alapján alkotta meg a Csalárd Cupido c., erotikus történeteket összefoglaló költeményét. Nyomtatásban először Lőcsén jelent meg 1700-ban Chariclia c. verses regénye. Hitbuzgalmi alkotása a Rózsakoszorú c. vallásos versgyűjtemény. Életrajzírói számos név nélkül fennmaradt, kétes szerzőségű költeményt is Gy.-nek tulajdonítanak: pl. a Mars és Bacchus egymással való viaskodásárul c. 94 strófás töredéket, amelyet kedves báj, stílus, humor, groteszk hangvétel jellemez. írod.: Badics Ferenc: Gy. I. élete és költészete (1939); V. Windisch Éva: Gy. és a Porábul megéledett Phoenix (Irodalomtörténeti Közlemények, 1961); Agárdi Péter: Rendiség és esztétikum. (1972); Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom (Bratislava, 1977). cs