Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

113 Schöpflin Aladár (Szemelvények S. J. beszédeiből és irataiból, Eger (1898). g Sámbár Mátyás (Varasd, 1616. ápr. 27. — Zágráb, 1685. febr. 14.): egyházi író, hitvitázó. Jezsuita pap tanárként 1637-ben Pozsonyban, 1658 után Komáromban és Kassán is tanított. — F. m.: Három idvösséges kérdés (Nagyszombat, 1661); Egy Vén Bial orrára való karika (uo., 1640); Orvosló Ispitály (uo., 1664). írod.: Horváth Lajos: S. M. élete és művei (1918). g Sándor István (Lukanénye, 1750. aug. 11. — Bécs, 1815. márc. 29.) : író, bibliográfus. A nyitrai piarista gimnáziumban és a nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult. 1774-től 1784-ig lukanényei birtokán gazdálkodott. 1791-1808ig Sokféle címen folyóiratot szerkesztett. — F. m. : Magyar Könyvesház ... (összefoglaló bibliográfia, Győr, 1803) ; G. nevezetű grófnénak rendes történeti (Pozsony—Kassa, 1778); Jelki Andrásnak ... történetei (Győr, 1791) ; Egy külföldön utazó magyarnak ... levelei (uo., 1793). írod.: Szinnyei József: Az első magyar bibliographus (1901); Kókay György: S. I. (Könyvtáros, 1957/2); Kozocsa Sándor: A magyar nemzeti bibliográfia kezdetei (Magyar Könyvszemle, 1962/1). g Sarlóközi Névtelen (Sarlóköz—Csallóköz): Az Optima história de extremo iudicio című ének szerzője (Lugossy-kódex). Az oktató jellegű ének 1552-ben keletkezett, s az utolsó ítéletről szól. Kiad.: Régi Magyar Költők Tára VI. (1896). írod.: Horváth János: A reformáció jegyében (1957). g Sárosi Gyula; Sárosy Lajos (Borossebes, 1816. febr. 12. - Pest, 1861. nov. 16.): költő. Jogi tanulmányait az eperjesi kollégiumban végezte. 1838—1840-ben részt vett a kollégium írói körének tevékenységében. Újjászervezte a Magyar Társaságot. 1837-ben Nyelvészke címen magyar nyelvtant adott ki a német és a szlovák diákok számára. Járt a szlovák irodalmi körbe is, ahol felolvasta szlovákul írt költeményeit. Fő műve az Arany Trombita, amely a szabadságharc történetét mondja el. Világos után üldözték, büntetését Hradec Královéban töltötte. 1860-ban ismét internálták, ezúttal České Budějovicébe, ahol Vörösmarty Szózatát cseh nyelvre fordította. — F. m.: S. Gy. összes művei I—III. (1881—83). írod.: Wallentinyi Samu: S. Gy. élete (1898); Waldapfel József: Költők a forradalomban (lásd Forradalom és szabadságharc 1848—49, 1948); Németh G. Béla: S. Gy. (Irodalomtörténet, 1955). g Sartorius János; Szabó (Eperjes, 1656. jan. 21. — Danzig, 1729. márc. 27.): filozófiai író. — F. m. : Dissertationes ethicae (Thorn, 1689). írod.: Mátrai László: Régi magyar filozófusok (I960). g Sartorius János; Szabó (Rozsnyó, 1695 — Csetnek, 1756. nov. 26.) : egyházi író, műfordító. Besztercebányán és Rozsnyón, majd a wittenbergi egyetemen tanult. Assakürtön magántanár és Nagypalugyán rektor volt. Utolsó éveit visszavonultan élte Dobsinán és Csetneken. — F. m.: Magyar lelki óra (Énekgyűjtemény, I-IV., Wittenberg, 1730-33). g Schmitth Miklós (Nagymarton, 1707. dec. 6. — Nagyszombat, 1767. aug. 23.) : történetíró. Jezsuita pap tanárként a nagyszombati egyetemen tanított. Etikai munkákat írt. — F. m.: Imperatores Ottomanici ... (Nagyszombat, 1760). g Schneider Miklós (Érsekújvár, 1897. dec. 1. — Velem, 1945. jún. 16.): levéltáros, szakíró. Történelem—földrajz szakos tanár. Képesítését Budapesten szerezte meg. 1928-ig szülővárosában tanított, majd Magyarországra került, levéltárosként működött. Helytörténeti és családtörténeti munkákat írt. Török és szuahéli nyelvű meséket is fordított. — F. m. : Trencsén megye 1725—1732. évi nemességvizsgálatai (1938) ; Vas megye kétségtelen nemesei (Szombathely, 1940). írod.: S. I. Sch. M. (nekrológ, Levéltári Közlemények, 1946). g Schöpflin Aladár (Maniga, 1872. okt. 4. — Bp., 1950. aug. 9.) : író, kritikus, irodalomtörténész. Tanulmányait a pozsonyi teológiai akadémián, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte. Két évig a pozsonyi Nyugatmagyarországi Híradó munkatársa volt. Később a Nyugat munkatársa és vezető kritikusa lett. írod.: Ignotus: Sch. A. (Nyugat, 1917); Illyés Gyula: Sch. A. (Nyugat, 1937); Vas István: Évek és művek (1958); Kosztolányi Dezső: írók, festők, tudósok (1958); Komlós Aladár: