Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Schwartner Márton 114 A Nyugat kritikusai (Magyar Tudomány, 1963/9). g Schwartner Márton (Késmárk, 1759. márc. 1. — Pest, 1823. aug. 15.): történész, a magyar statisztika első kimagasló képviselője. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Pozsonyban, az egyetemet Göttingenben végezte. 1784—86 között Késmárkon gimnáziumi tanár. 1788-ban a budapesti egyetem diplomatai és heraldikai tanszékére nevezték ki, s később az egyetemi könyvtár könyvtárosa. Tizenkétezer kötetből álló könyvtárát a késmárki líceumra hagyta. — F. m.: Statistik des Königreichs Ungarn (Pest, 1798). írod.: Lukcsics Pál: Sch. M. élete és tudományos jelentősége (Veszprém, 1914). g Scitovszky János (Béla, 1785. nov. 1. — Esztergom, 1866. okt. 19.): egyházi író. Középiskolai tanulmányait Jolsván, Rozsnyón, majd Nagyszombatban végezte. Bölcseleti és teológiai doktorátust a budapesti egyetemen szerzett. 1809-től a rozsnyói papneveldében tanított, később püspökké nevezték ki. 1849-től esztergomi érsek, majd bíboros lett. — F. m. : Nagyböjti egyházi beszédek (Rozsnyó, 1837 — szlovák nyelven is); Szentek élete (uo., 1843); Egyházi beszédek (uo., 1844). írod.: Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848—49-ben (1949). g Sebők Zsigmond (Párkánynána, 1861. szept. 22. — Bp., 1916. jún. 4.) : újságíró, ifjúsági író. A maga korában igen népszerű volt. — F. m. : Mackó úr utazása (1902); Dörmögő Dömötör utazása (1912). írod.: Schöpflin Aladár: Magyar írók (1919); Katona Piroska: S. Zs. (Kecskemét, 1939). g Semptei Névtelen: széphistóriát írt (Az Béla királyról való és az Bankó leányáról szép história), amely a Széli Farkas-kódexben maradt fenn. A szerző csak annyit árul el magáról, hogy Semptén fordította magyarra horvát nyelvből 1570-ben. — Kiad.: Régi Magyar Költők Tára VIII. (1930). írod.: Horváth János: A reformáció jegyében (1953). g Sibolti Demeter (Tolna, ? — Petneháza, 1589. febr. 17.) : egyházi író, hitvitázó. A wittenbergi egyetemről hazatérve (1562), többek között Szencen volt iskolamester. 1574-től Jókán, 1576-tól pedig Nagyszombatban lett lutheránus prédikátor. Kényszerű távozása után 1578-tól Semptén működött az egyházkerület szuperintendenseként. Részt vett a kálvinisták elleni hitvitákban. — F. m. : Lelki hartz (Detrekő, 1584). írod.: Horváth János: A reformáció jegyében (1953); Nemeskürty István: Bornemisza Péter (1959). g Sikabonyi Antal (Komárom, 1886. nov. 24. — Bp., 1948. dec. 29.): irodalomtörténész. — F. m.: Komjáthy Jenő (1909); Petőfi és Arany barátsága (1923); Jókai és Komárom (1925). g Simái Kristóf; Sima Márton (Komárom, 1742. nov. 8. — Selmecbánya, 1833. aug. 12.): író, nyelvész. A komáromi gimnáziumban, majd a szenei piaristáknál tanult. 1765-ben piarista szerzetes lett, noviciusi gyakorlatát Privigyén töltötte. Tanított Nyitrán, Kassán — ahol a Magyar Museum munkatársa volt 1790-ig —, Körmöcbányán. 1829-től Selmecbányán senior. Számos iskoladrámát írt, világi színjátékaiban többnyire idegen írók műveit dolgozta át (Molière). Igaz-Házi (Kassa, 1790) c. vígjátékával kezdte meg szereplését Kelemen László színtársulata 1790-ben Budán. — Szótárai: Vég tagokra szedett szó tár (I—II., Buda, 1809—10); Gazdag szó tár (kézirat). írod.: Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban (1957); Régi Magyar Drámai Emlékek (1960). g Siralmas panasz: politikai röpirat. 1655-ben készült, valószínűleg az 1655-ös pozsonyi országgyűlés utáni időszakban. Szerzője Pálfalvy János erdélyi püspöknek a Habsburg-ház érdekében írt és az országgyűlésen terjesztett röpirata ellen hadakozik benne. Több körülmény arra vall, hogy a nagy műveltségű Zemplén megyei nemes, Klobusiczky András írta. A hatásos és értékes irodalmi alkotás kiindulópontja lett a kuruc publicisztikának. Mint az Áfium mutatja, Zrínyire is hatott. — Kiad.: Magyar Irodalmi Ritkaságok XII. (1935). g Somló Bódog (Pozsony, 1873 — Kolozsvár, 1920. szept. 28.): jogbölcseleti, szociológiai író. Kiemelkedő művelője a magyar polgári jogbölcseletnek. — F. m. : Parlamentarizmus a magyar jogban (1896); Törvényszerűség a szociológiában (1898); Ethika (Pozsony, 1901);