Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Sajgó Ignác 112 S Sajgó Ignác; Sajghó, Saigho (Nagyszombat, 1713. szept. 28. - uo., 1754. ápr. 26.): költő. Jezsuita tanár volt a nagyszombati egyetemen. Latin verseket írt. g Sajnovics János (Tordas, 1733. máj. 12. — Buda, 1785. márc. 1.): nyelvtudós, csillagász. Jezsuita szerzetes volt. Nagyszombatban és Bécsben tanult, 1756-tól Pozsonyban, később Egerben tanított. 1765—1772 között a nagyszombati csillagvizsgálóban működött. A magyar és a lapp nyelv rokonságát elsőként bizonyította a Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (Koppenhága, 1770) c. művében, melynek hazai kiadása (Nagyszombat, 1771—72) közölte a Halotti Beszéd teljes szövegét is. írod.: Hám Sándor: S. J. élete és Demonstratio ja (Esztergom, 1889); Zsirai Miklós: A modern nyelvtudomány magyar úttörői (1952). g Sajó Sándor (Ipolyság, 1868. nov. 13. — Bp., 1933. febr. 1.) : költő. Középiskoláit a Selmecbányái líceumban végezte. 1891—93-ban Nyitrán tanított. Prózai műveket és színdarabokat is írt. 1918 után az irredentizmus költői képviselője volt. — F. m. : Három év alatt (Selmecbánya, 1896); Fiatal szívvel (1898); Útközben (1904); Gordonka (1910); Tegnaptól holnapig (1920); Magyar versek (1922); Muzsikaszó (1925); Gyertyaláng (1930); Válogatott költeményei (1937). írod.: Alszeghy Zsolt: Vázlatok (1925); Tóth József: S. S. (1934). g Salamon Ödön (Érsekújvár, 1864. febr. 17. — Bp., 1903. nov. 6.): író, újságíró. Az 1880-as évek végén különböző lapok párizsi tudósítójaként működött. Visszatérte után Pesten újságíróskodott. Monológokat, színműveket és elbeszéléseket írt. Hosszú évekig az Operaház titkára volt. — F. m.: A párbajhős (1897); A hosszú ruha (1898); Egyetlen szó miatt (1903); Józan szerelmesek (elbeszélések, 1893). g Sallai István (?—?, 1634): egyházi író. Pozsonypüspökin volt plébános. — M.: Jó nemes Váradnak gyenge orvoslása (vitairat, Pozsony, 1630). írod.: Horváth János: A reformáció jegyében (1953.) g Samarjay Károly; Samarjai (Komárom, 1821. ápr. 6. — Pozsony, 1894. ápr. 27.): költő. Iskoláit szülővárosában, Modorban és Vágújhelyen végezte. 1843-ban ügyvédi oklevelet szerzett a pozsonyi jogakadémián. 1854-től haláláig Pozsonyban élt. 1875-től az ügyvédi kamara elnöke, 1886-tól a Toldy Kör elnöke volt. Számos korabeli íróval és költővel, köztük Petőfivel, Jókaival, Pákh Alberttel stb. baráti kapcsolatot tartott fenn. — F. m.: Költemények (Buda, 1845); Dalok az Alföldről (versek, Pest, 1847); Kelet gyöngyei (versek, Pest, 1847); Szabadság- és csatadalok (Temesvár, 1848) ; Az aesthetika fő tárgyai (Komárom, 1853). g Samarjai Máté János (Galgóc, 1585. febr. 21. — Halászi, 1652): egyházi író. Tanulmányait Galgócon és a nagyszombati protestáns iskolában végezte. Iskolamesterként Szencen (1607) és Nagyszombatban (1608) működött, majd 1611-től Nagymegyeren, 1618-tól pedig Halásziban lelkészkedett. 1622-től a somorjai ref. egyházkerület szuperintendense volt. — F. m.: Magyar Harmonia... (Pápa, 1628); Az Helvetiai valláson lévő Ecclesiaknak egyházi ceremónia j okról... (Lőcse, 1636). írod.: Kathona Géza: S. J. gyakorlati theológiája (Debrecen, 1939); Zoványi Jenő: Theológiai ismeretek tára (Mezőtúr, 1901). g Samassa József (Aranyosmarót, 1828. szept. 30. — Eger, 1912. aug. 20.) : egyházi író. Tanulmányait Nagyszombatban és a bécsi Pazmaneumban végezte. 1852-től 1861-ig gimnáziumi, majd teológiai tanár Nagyszombatban. — F. m.: Votum de matrimoniis mixtis (Pest, 1858); Palaestina... (Esztergom, 1860); Sugarak