Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Reviczky Károly 108 A Reviczky-kúria Vitkócon csak bizonytalan adatok vannak. Hamarosan Reviczkyné is elhunyt, s a költő árvái roko­naihoz került kegyelemkenyérre. Később apja magával vitte Bécsbe, végül másik nagynén­jénél, Reviczky Antóniánál helyezte el Léván. Itt kezdte meg iskoláit. 1865-ben Pozsonyba került a Klarissza utcai kat. gimnáziumba, ahol 1873-ban érettségizett. Első találkozását a várossal és új mostohaanyjával, egy elsze­gényedett trencséni ügyvéd lányával, Seipel Annával az Apai örökségben örökítette meg. Amikor anyagi helyzete rendbe jött, apja a mai Nálepka u.-ban (az egykori Hosszú u.) lakást bérelt számára, s gondoskodott ellátá­sáról. Apja tovább szórta a pénzt, s fiát örök­ségéből is kiforgatta. A magára maradt gim­nazistát Korodáék vették oltalmukba. Az iskolaévet a mai Podjavorinská u.-i (a volt Edei u.) lakásukon, a szünidőt garamújfalusi birtokukon töltötte. Érettségi után magánta­nulóként beiratkozott a jogi akadémiára, de tanulmányait nem tudta folytatni. 1873 őszétől Garamújfaluban vállalt nevelői állást, majd Pestre került, ahol irodalmi munkásságából próbált megélni. — Az első világháború végén emléktáblát akartak elhelyezni szülőházán, Vitkócon. A készülő ünnepségről Jászai Mari is tudott, s megígérte részvételét. Az emlék­tábla felállítására azonban nem került sor. A vörös márvány emlékmű évekig hevert Vit­kócon. Mártonvölgyi László vitte el onnan 1939-ben, s a második világháborúban, Nyitra bombázásakor tönkrement. Szerencsére felje­gyezte szövegét: Ezen házban szül. 1855. évi ápril. 9-én Revistyei Reviczky Gyula Jeles írónk és költőnk (Meghalt Budapesten 1899. évi júl. 11-én) Kinek emléke a nemzet kegyeletével Áldott legyen! F. m.: R. Gy. összes költeményei (1895); R. Gy. összegyűjtött művei (1944). írod.: Babits Mihály: R. Gy. (Nyugat, 1911); Komlós Aladár: R. Gy. (1955); Mezei József: A szimbolista élmény kialakulása (1968). g Reviczky Károly (Revistye, 1736 — Bécs, 1793. aug. 10.) : diplomata, orientalista, műfordító. Diplomáciai téren működött. 1772—89 között a bécsi udvar követeként több városban (Kons­tantinápoly, Varsó, Berlin, London) teljesített diplomáciai szolgálatot. II. József idejében miniszter és titkos tanácsos is volt. Az eredeti szövegeket is közölve latinra fordította Háfiz perzsa költő ódáit. Más keleti nyelvekből is fordított. — F. m.: Specimen poeseos persicae (Bécs, 1771). g Rexa Dezső (Pest, 1872. febr. 28. - Bp., 1964. nov. 9.) : író, irodalomtörténész, nyelvész, mű­fordító. A század elején Árva megye levél­tárosa és az árvaváraljai Csaplovics-könyvtár igazgatója. Alsókubinban lakott. Hviezdoslav szlovák költőt az ő javaslatára ajánlotta be Bérezik Árpád a Kisfaludy Társaságba. Szép­irodalmi és műfordítói munkássága mellett jelentős irodalomtörténeti kutatásokat végzett. Több irodalmi ritkaságot tett közzé, többek között ő fedezte fel a Tót kuruc dalát is. Ér­tékesek Pest múltjával foglalkozó művei. Szlovákiai vonatkozású Az árvái vár falképei (Sopron, 1912) című tanulmánykötete. — F. m. : Katalin (elbeszélés, 1895); Az élet-regény 1898); Az első és utolsó (1899); A modern em­ber (színmű, 1923); A Nemzeti Színház meg­nyitásának története (1927); Margitsziget (1940); Képeskönyv könyvek nélkül a régi Pestről (1947); 101 kép a régi Pest-Budáról (1959); A könyvek ára a XIX. sz. első felében (Magyar Könyvszemle, 1962.). Írod.: Szalatnai Rezső: R. D. kilencvenéves (Élet és Irodalom, 1962). g Rezik János (Koros, ? — Eperjes, 1710. aug. 4.) : tanár, tudományos író. Tanulmányait

Next

/
Oldalképek
Tartalom