Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Szeredai-Gruber Károly

A knídosHÍ leány. Most másodszor találkozom veled. Hellászban én Kythéra papja voltam S Knídoszban te voltál a szeretőm . . . Tudom: a szent berekben bandukoltam Mesét szemergő, izzó nyárelőn ; Égbeszökelltek sudaraš platánok, Pompázva nyíltak gyengéd mirtuszok, Márványpítvarban áldoztak a lányok És ujjongtak a zengő himnuszok. Dalt-ontó ajkán száz megejtő szűznek Epedt a vágy a láz, a nász után; Csilláma kéklett titkos tárnatűznek, Sugártól ittas volt a délután. S emlékezem: babérfák sátorából Rámperzselődött rébuszos szemed, Csípőd hajlásán megfeszült a fátyol, — Glykéra volt, Glykéra a neved . . . Én ífju voltam, görög, diadalmas S te cédruskarcsu, selymes és szabad; Reád mosolygott Kyprísz, a hatalmas, És megvetette nászi ágyadat. Mint tubarózsa gyöngykötésü száron Pihentél büszke, érces mellemen, — A zászlód voltam, nagy szaffóí álom, S Menandrošz volt nevem... Most másodszor találkozom veled. Két Hermesz-szárnyu ezredév ködétől Fakó a lelkünk, bús, erőtelen. Anakreon füzéres serlegéből A mámort inni többé nem merem. Bíborló vágyam rózsaszínre bágyadt És olykor fáj a lázas csókzene, — Nem kell viharzó, szomjas, vad imádat, Csak fáradt éjek hűvös kelleme. Fanyar vagyok s te nem vagy már megejtő Hellén leány, dalt zengő és remek, De bájadat títokszíromba rejtő Ijedt virág, kí keblemen remeg . . . Ha volna tán olympí nagy merésem, Karom és kardom fényes, meztelen, Apácatested ős csudára készen Még rámborulna izzó éjjelen. De egykoron Glykéra rabja voltam, 148