Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Juhász Árpád

Harminc évüljünk íde énekelni életemnek árnyékába, szeptemberi kert vagyok csak s lecsukta már ablakát ís rossz napjaim csigaháza. Kulcsaimat megforgatom, rácsíkordul ifjúságom, letagadna, aki látott, elköltözne aki ismert, nem születtem rózsaágyon. Szeptemberi kert vagyok csak, néha már a szél se roppan, elfonnyadnak venyigéim, lassan pondrós lesz a szőllőm. mert az árokban halott van. A sötétben éjszakánként a kert alatt latrok járnak, veszett eb vonít a holdra és egy ágon emberfej lóg, az uccákon furcsa árnyak állnak tótágast, motolla nagy kezükkel port kavarnak, harminc évem sanda kezű, harminc néma, zord latorja. Yérszaga van az avarnak! Áprilisba! áprilisba! csigaházat, ifjúságot! Be jó volna életem, szép harminc évem árnyékából sarjút szedni, de nem látok. Nem látom a kezemet se, nem látom az arcokat se, tántorgok csak vak az uton, árva vaknak nincsen apja, árva vaknak nincsen öccse. Elrabolták mind a latrok, lehúzták píros kabátom, ezért ülök énekelve, meztelen és esztelen itt, mint a tengeren a zátony. Riadó. Hozzád kerestem az utat, de megmérgeztek a kutak, ha szomjas voltam s ittam. Kerestelek, kutattalak s még ezer véres perc alatt sincs nékem itt, ki itt van. Melletted álltam: hasztalan! Mondatból eltévedt alany voltam melletted én csak. S ha elfutott a gyorsvonat, szél hozta vissza hangodat, a móka szél még csélcsap. 38