Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Győry Dezső

Szebb, nehezebb, igazabb harc ez: a széleken. Szomorúbb és hősebb a szárnytísztes ember: Mert egy nézésre látja az egész lineát S vacogó döbbenetére feleletet kap a háta mögül Az aether sötétjéből, a különös, ritmikus zajban. Nézem, nézem a kanyargó csatát. Hallom, hallom a vak Titkok füttyeit. És néha megértem a hívást, nótát, jelzést, S építő értelmét az örök romlásnak. Új fű nő: nőjjön. Új lomb hull: hulljon! Új víz fut: fusson! A rét, erdő s folyamok örökkévalóságát Ezek az új, vad zendülések teremtik: Az ideí fű, a mai levél s a pont mostani hab. Hallom és szeretem az új idők szavát S a formálódó embert. A kedvem fekete paripái megrázzák magukat, Befont sörényükön a gyöngyös szalagokat, s fejükön a [boglárt; A lelkem legénye vírtuskodva kurjant a Halálra; Az erőm pompás gépe villamos szikrákat sercegtet A feszülő izmok félgömbjeibe; Látó szemem két drótja fölveszi a Titkok rádióját S belül a koponyámban leadja-. „e~lő-re! Előre!" Árkunkba beüthet az isten-gránát és a nvavalya-srapnell, Jöhet a pénz gáztámadása, és a bornírt árúlók: Előre! Roham van. Gyönyörködöm: Beláthatatlan sorban zúg, reng örök parancsra A svarumlínía. Szerelem. Nem baj, ha verlek, mint a ménkő a fákat, S bántlak mint gyermek a kölyökkutyát, Ebben a kéj a kínfakóján vágtat. Hajad leszórva kis melledbe marni Csípjen szagos test ízes vad zamatja Mert jó fogadni, elvenni s akarni. Kírálvkodom meg uraskodom. És Te Hiába támadsz: életedbe típrok, Mint óriás a zsendülő vetésbe. 19