Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Wimberger Anna

Nagy tavasz van Uram .... Nagy tavasz van Uram — s szép szerelmes vággyal ugy telíb az ember mint íllatárral déli csendben az ibolyás bereb. Uram, tavaszod most siet a nyárba most bomlíh a bimbó és szöbhen a fábba az éltető drága gyümölcshozó nedv. Tudom, — szent törvény a tavaszob kedve s vagyok píros kehely az illó végtelenbe napsugárszomjas, csírás lübtetés, s lettem, hogy ringó bölcsős örömmel lépjek a nyárba és osztó gyönyörrel nyújtsam a télnek a lét szüretét. Mert Uram az éltem ím asszonyélet. S ha napjaim fogytán majd végignézed hogy ringtam az élet fáján, látod: szép, induló tavaszí vágyban kerestem azt kí betölti rajtam szent gyümölcsöztető akarásod. Hogy egyszer ugy hulljak végtelen öledbe ahogy a gyümölcs hull: életet ejtve uj, duzzadó csírát jövős anyaföldbe. Nem hiszem Uram . .. Nem hiszem Uram hogy olyan sápadt, szürke lehessen az égbolt, hogy az én bét fényéhes szemem behunyjam — és azt mondjam : elég volt. És nem hiszem hogy csobbanó kutad olyan keserűn buggyanna, hogy az én mohó ajkam azt már többé meg ne szomjazza. Én nem akarom hinni azt Uram, hogy ez a fájdalmas, gyönyörű élet ugy elsuhan, mint napsugár fut vízbarázdán 170