Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Szenes Erzsi

Mint selyemgombolyag . . . A kezedbe telepedtem mint* finomszálú selyemgombolyag. Azt hittem, hogy majd a szívedre tekersz. De Te kíváncsi lélekkel kibontottál és széjjel teregettél, Nem ís vetted észre, hogy magadtól mily messze gombolyítasz el, És most kibontva, kiteregetve, minden jött-ment idegenre reáfonom magam. Tudod-e, hogy ujjaid közé soha többé vissza nem futhatok?! Kétely. Magamba mint kútba, naponta arany vedret merítek, Gyöngyöző ital, amit felszínre hozok, Naponta megmámorosodom S a gyöngyöket boldog-boldogtalannak osztom szerte szét. Magamba naponta arany vedret merítek S a szívem ilyenkor ijedten kalimpálja, Hátha csak gázló s nem feneketlen kút vagy és örökké frissítő forrást nem rejtegetsz? Rapszódia. Este . . . Uccák és terek és házak és völgyek és hegyek Hol vagy? Én felgyújtott élő és égő, világító fáklya bontom a sötétet Hol vagy? Oh fák és kövek, segítsetek és kiabáljátok, Oh hegyek és völgyek, segítsetek és visszhangozzátok: „Hol vagy?" Uccák és terek és házak mindmegannyi ábra néma ablak és ablak, de egyik sem Téged megmutató ajtó és ajtó, de egyik sem Tereád nyíló és mennyi kapu! Hát ég és föld között semmi más nincsen csak börtön ? Néha jön egy-egy ember és kérdez és beszél. Beszél, de míért és minek? Hát nem látja, hogy égek? Hogy nem láthatom őt, mert már csak Téged láthatlak minden szem tükrén. Oh mit kezdjek el a két karommal, úgy csüngenek rajtam mint idegen holmi és a szememmel? 142