Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről
Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák néhány sajátosságáról
sek fejlődésének dinamikájába való teljes belelátás nélkül nem lehet minden esetben elkerülni a nemzetiségi iskolák fejlesztésében beálló konfliktusokat. Véleményünk szerint a konfliktusok mindaddig szükségszerűek lesznek, amíg az iskolaügy személyi hivatalai a jövőben nem reagálnak még érzékenyebben az iskolafejlesztés társadalmi-ökonómiai igényeire. Ennek alapja azonban nem lehet az intuíció vagy a jóindulatú „akartság" 3 0, de még csak társadalmi igényből fakadó célkitűzés sem, hanem a tudományosan objektív elemzés. * 2. Itt most nincs terünk arra, hogy kitérjünk a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák tartalmi ahol a társadalom-lélektani hatások különösen erősek. A különböző társadalmi csoportokban erős pszichológiai hatást gyakorolnak az emberekre a termelés élenjáró dolgozóinak munkahőstettei, a hősiesség, a magasrendű erkölcsi szilárdság és tisztaság nagyszerű megnyilvánulásai. Ragadósak lehetnek a rossz példák is, az emberi tevékenység és életmód bizonyos területein. A „pszichikai átragadás" társadalom-lélektani elemzése mindeddig nem történt meg, s annak ellenére, hogy nagyon elterjedt, még mindig nem tudjuk ellensúlyozni és a szükséges irányba terelni nevelőmunkánkkal, még, néhány kivételes vagy különös helyzetben (pl. pánik esetén stb.) sem. A „pszichikai átragadás" szorosan összefügg a magatartás egy másik társadalom-lélektani ismeretével: az utánzással. A társadalom-lélektani reakciók e két típusának alapja az utánzási reflex. 3 0 A mesterséges beavatkozásnak, azt a motívumát nevezzük „akartság"-nak, amelyet ugyanezzel a terminussal fejez ki például az irodalomtudomány. Sziklay László: A XIX. századi kelet-európai összehasonlító irodalomtörténetírás néhány elvi kérdéséről c. tanulmányában (Világirodalmi Figyelő, 1962, 4. szám] Z. Adamovát idézve (Petőfi et la litterature tsheque. Actes Litteraria, tom. I., 212. old.) Petőfi korának magyar és cseh irodalma azonos funkcióját az „utolérni a fejlődést"-ben jelöli meg. ,,Ez az érzés minden kelet-európai irodalomra és íróra jellemző, szinte az egész 19. század folyamán olyan lendületet ad a fejlődésnek, amely több évszázados elmaradás pótlását tette lehetővé." 207
