Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák néhány sajátosságáról

ja dialektikus egységet alkot. Ennek ellenére a nemzetiség életében gyakran fordul elő, hogy egymástői elszigetelten, hol az egyik, hol a másik funkciót hangsúlyozzák túlzó mértékben. Célunk — a teljesség igénye nélkül — ismertetni a nemzetiségi iskolaügy néhány problémáját, fejlődésének rendhagyó voltából eredő, máig is érzékeny hézagokat hátrahagyó örökségét, de az időtálló, alapozó eredményeket is. Adataink és interpretációik elsősorban jeltáró jellegűek. Most csak néhány összefüggésre igyekszünk felhívni az érdeklődők figyelmét, melyeket a későbbiek során — remélhetőleg — elmélyült, összefüggőbb, tudományos elemző és általánosító munka követhet majd. 1. A marxizmus-leninizmus mély humanizmusából eredően a csehszlovák szocialista társadalom célkitűzése, hogy az egész ország területén egyenlő tanulmányi lehetőségeket teremtsen, nemzetiségre való tekintet nélkül, minden állampolgár részére, annak anyanyelvén. Emellett szükséges, hogy a nem cseh vagy szlovák tanítási nyelvű iskolák tanulói: maximálisan egyenértékű nevelést és ismereteket kapjanak, optimálisan azonos ismeretanyagot sajátítsanak el, mint a szlovák (cseh] tanítási nyelvű iskolák tanulói, kielégítően megjelelő mennyiségben ismerkedjenek meg a nemzeti műveltség köréből származó ismeretanyaggal. Ebből a társadalmi igényből származó pedagógiai feladatnak teljesítése nyilván nem könnyű. Hiszen az egyre nagyobb információ-felhalmozódás következtében „tananyag-robbanás" fenyeget minden iskolát. A nemzetiségi iskolákat — a fenti ismeretanyag-többlet, a bilingvizmusra és a két kultúra ismeretére és szeretetére való oktatás-nevelés többlete miatt — ez a probléma még érzékenyebben érinti. Hogyan valósíthatjuk tehát meg a legteljesebben a nemzetiségi iskolákban Műveltség és iskola (Akadémiai Könyvkiadó, Budapest 1969) 290. old. 183