Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

A csehszlovákiai magyar irodalom egyik legműveltebb és legtehetségesebb képviselője, Rácz Olivér (1918 —) az ötvenes évek elején gyermekmesékkel és műfordításokkal jelentkezett. Első verseskötetét: a „Kassai dalokat" (1958) az Űj Szóban megjelent kritika még hűvösen fogadta, a társadalmi kérdésektől való elszakadását emlegette, pedig művészi színvonalát tekintve akkori líránk átlagát felülmúlta. Nagyszabású társadalmi regénye: „Megtudtam, hogy élsz" (1963), a szlovákiai magyarságnak a világháború alatti életét, a zsidóüldözéseket és a különböző megpróbáltatásokat ábrázolja. A mű központi hőse egy szlovákiai tanító. A szlovákiai magyar regény megteremtéséért folyó immár több évtizedes kísérletezésben Rácz könyve egyike a legsikerültebbeknek. Az író népszerű ifjúsági regényeket is alkotott: „Puffancs, Göndör és a többiek" (1961), „Egyszerű ügy" (1966), „A Rezeda Cirkusz" (1968). Mint műfordító a cseh és a szlovák líra és széppróza számos klasszikus alkotását fordította le magyarra. A műfordításban a szabad átköltés híve, nem ragaszkodik mereven az eredeti szöveghez. Az ötvenes évek közepén újra aktivizálódott L. Kiss Ibolya (1898 —) főként elbeszéléseket és a magyar történelem jeles személyiségeiről szóló történelmi karcolatokat ír. Eddig nyolc könyve jelent meg, a Madách Imre feleségéről szóló „Erzsi tekintetes asszony" című regényét és Lev Tolsztojról írt drámáját szlovákra is lefordították. Történelmi tárgyú, romantikus szellemű elbeszélései és karcolatai 1955-ben „Tátraalji rapszódia" címmel jelentek meg. Tolsztoji humanista és messianisztikus eszmék nyilvánulnak meg a szlovák—magyar viszony tragédiáit és pozitív vonatkozásait ábrázoló „Túl a folyón" című (1957) történelmi regényében. Az életrajzi motívumokban gazdag műben reális igazságok és romantikus elképzelések keverednek, de így is úttörő jelentőségű, mert a felszabadulás óta elsőként próbálta meg széles epikai formában ábrázolni a szlovákiai magyarság sorsát. 141