Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

rő lírikusai között tartjuk számon L. Gály Olgát (1921-). Eddig két verseskötete jelent meg: „Hajnali őrségen" (1953), „Halkan szólok" (1966). Első kötete főként politikai lírát, az űj élet szépségeit dicsérő verseket tartalmaz. Második könyve szubjektívabb hangú, elsősorban a női lélek érzékenységéről s élményeiről szól: szerelméről, gyermekeiről, házasságáról. Gály Olga költői stílusára jellemző, hogy hasonlatai, szóképei nagyrészt lágy, szerelmi kicsengésűek gyakran még politikai tárgyú költeményeiben is. A paraszt sors mélyéről indult el az autodidakta Csontos Vilmos (1908—), akinek első verskötete még 1932-ben jelent meg, majd az ötvenes évek közepén újból aktivizálódott. Azóta is a falu költője maradt: verseiben a parasztélet gondját-baját, csöndes örömeit és fájdalmait énekli meg. Eddig hét verskötete jelent meg; költeményeinek válogatott gyűjteményét 1968ban „Csendes lobogással" címen adta ki a Madách Kiadó. 1958-ban a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájában tűnt fel Tőzsér Árpád (1935 —), s az ott bemutatkozó nyolc költő közül az irodalomkritika akkor őt tartotta legtehetségesebbnek. ,,A világgá-tágulás pattanó dinamikája — a leülepedettség ellenszere —• a képelevenséget szinte belénk marja. A gesztus-mondatok plasztikus hűsége a férfimozdulat világlendületét realizálja" — írja róla Fábry Zoltán (Harmadvirágzás 226. o.). Verseskötetei: „Mogorva csillag" (1963), „Kettős űrben" (1967) széles körű irodalmi vitát és elismerést is váltottak ki. Tőzsérnek irodalomkritikai és publicisztikai tevékenysége is jelentős; esszéinek és kritikáinak gyűjteménye 1970-ben „Az irodalom valósága" címmel jelent meg. Tőzsérrel együtt jelentkezett a nála szertelenebb és szélsőségesebb Cselényi László (1938 —), aki az utóbbi években kevés újabb verset publikált. Két verseskötete: „Keselylábú csikókorom" (1961), „Erők" (1965) a modern formákkal való kísérletezés, a világirodalom leg137