Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

újabb áramlataiba való bekapcsolódás szándékát bizonyítja. Zs. Nagy Lajos {1935 —) versei a nyolc fiatal költő antológiájában még keveset árultak el későbbi fejlődéséről. Második önálló verseskötete: „Tériszony" (1968) a szlovákiai magyar líra jelentős nyeresége, Egri Viktor szerint ünnepe. E kötet versei groteszk világlátásról, ironikus hangvételről tanúskodnak. Hasonló jellegű újabb, „Üzenet a barlangból" című verseskötete (1971). A nyolcak antológiájában még nem szerepelt, de 1964 óta már több kötetet is adott ki a hatvanas évek egyik legsikeresebb költője, Gál Sándor (1937 —). Ő is modern költői formákkal és szabadversekkel kísérletezik. 1968-ban lírai motívumokban gazdag elbeszélésgyűjteménye jelent meg „Nem voltam szent" címmel. A novellaírás modern formáit találjuk „Múmia a fűben" (1970) című elbeszélésgyűjteményében. * A felszabadulás utáni szlovákiai széppróza fejlődése hasonló a költészetéhez. Nálunk alig érvényes az a magyar irodalom egészére jellemző megállapítás, hogy a líra színvonala általában felülmúlja a prózát; főként azért, mert míg lírikusaink szinte kivétel nélkül fiatalok, kezdők voltak, prózaíróink közül néhányan, főleg idősebbek, akik irodalmi múlttal rendelkeztek, folytatták munkájukat a felszabadulás után. Ilyen például Egri Viktor, Szabó Béla és a később aktivizálódók: L. Kiss Ibolya, Rácz Olivér, Dávid Teréz. A szépprózában kétségkívül Egrié a vezető szerep, aki páratlan vitalitással, közvetlenül a „jégtörő február" után aktivizálódott, szinte minden évben új alkotással jelentkezett, rendkívül változatos témakörökből írt epikájával és drámáival. Egri mellett rövidesen feltűntek epikánk első korszakának fiatal képviselői is: Mács József, Duba Gyula, Lovicsek Béla, Ordódy Katalin, Nagy Irén és mások. 138