Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

MEGTÉRÉS A béke újra elhagyott, a szívem néha ki-kihagy, könnyem veri az ablakot, két hónom alatt megvirrad. Valahol szidnak veszettül, a táj elromlott legbelül, ösz van, egy fehér krumplis zsák kedvetlenül elterül. Ez a falu itt a múltam, egyszerre valóság s emlék, csúcsaimmal belőle kinyúltam, ösztöneimmel nem még. Itt úgy vagyok, hogy nem vagyok, szerveim közt ökörnyál rezeg, delelek, állok a napon, s hangtalan szétgyökerezek. 79