Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

RÉSZLETHALÁL A frank paraszt eladta magát rabszolgának: „ ... szabadságomról lemondva a magam elkötelezését határoztam el. a végső döntés előtt rájött végső tulajdonára. Azt hiszem, ez volt az első tudatos halál. Aztán feladta emlékeit, meghalt másodszor is. S így hal meg az ember minden lezárt emlékével. A szárnyas ajtó mögött villamos sikkan, az épület homlokán világító betűk rohannak, Csőmbe, Goldwater — le-leperdül egy hír, az asztalok kocsányán szőlőszem vendégek ülnek, ragyognak, s mellettem erős, barna kezekkel szép lány fogja a kést meg a villát. S emlékeim mégis utánad löknek. Megmutattad magad, csak egy pillanatra, s az indulat gránátként vetett száz darabra. Nyers fonalakra feslettem, s a szék meg se remegett alattam, senki sem figyelt fel rá, hogy egy emlékem kínban feladtam. 80