Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

KENDERSZER — PUSZTASZER Reggel óta a Kenderszert járom felszerelve síléccel, botokkal. Itthon próbálgatom tudományom, mit a Fátra lejtőiről hoztam. Nevetnek a hóba mártott bokrok, hogyha mackóként fel-felhempergek Itt is összetörheted az orrod, minek azért a Fátrába menned? S nevetek én is együtt a tájjal, amíg szíven nem simít a bánat: a havas lejtők eszembe hozzák egy éve halott testvérbátyámat. Tavaly ilyenkor együtt kószáltunk. A Pusztaszer-analógiára magyarázgattam neki Kenderszert. Most az égi havasokat járja. Szomorodik a táj is köröttem, a hó rajta már fekete vászon. Alkonyodik, mintha rátöröltem volna a hegyekre nehéz gyászom.