Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

tyúkszemként előtüremlő kucsmagombákat s a sárga strandernyőkre emlékeztető rikító fülőkéket felvette, s Mittel úr kosarába helyezte. Mittel úr ugyanis nem tudta használni egyik kezét sem, s így — akár a középkor realista bölcselői a reáliákat — nem közelíthette meg kutatásának tárgyát, a gombát. A név (mit fejében hordott) s a tárgy (mit kosarában) nem találkozhatott a jótékony megismerésben. Járták az erdőt szoros egymásrautaltságban Mittel úr és pán Vojtek. De talán mondanunk sem kell, hogy Mittel úr nem volt szenvedélyes gombász. A sápatag pereszkéknél jobban érdekelte maga pán Vojtek. A markáns arcú hatvan körüli férfi apjára emlékeztette. S nemcsak mozdulataival, ahogy például az erdőbe indulás előtt hóna alá csapta papírzsákját (ő abba szedte a gombát), hanem azzal a szokásával is, hogy mindig tele volt a zsebe szilvával. Ette früstökre, ebédre, vacsorára, akárcsak Mittel úr apja, a rég elhunyt asztalos és ács. Mittel úr (mellesleg költő és szerkesztő) éppen azelőtt olvasta egy nagy író memoárjában, hogy Veres Péter 1944-ben, egy munkatáborban a memoáríróval Holbachról vitatkozva zsebből ette a szilvát. Mittel úr akkor apja és Veres Péter azonos gusztusában valami misztikus egyezést, közép-európai sorsot látott. Mikor pedig Vojtek urat is meglátta szilvát enni, igazolva érezte korábbi felismerését: a szilva stigmájú Közép-Európát mint hazát. De ha egész pontosak akarunk lenni, meg kell jegyeznünk, 182