Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

hogy a megvilágosodás nem a szilvával kezdődött. Sok-sok apró jel utalt már korábban is a mélyebb egyezésekre, s a szilva Mittel urat tulajdonképpen már meg sem lepte. Mintha egy másik életéből emlékezett volna rá. S pán Vojtekre is. Előre tudott társáról mindent, szokásairól, szárított gombával teli számtalan papírzsákjáról. Mittel úr lelke akkoriban úgy lengett ide-oda, múltból jelenbe s tárgyakból emberekbe, akár a spiritisztáké. Körülötte már semmi sem volt azonos önnönmagával, minden valami másra utalt, volt és leendő létezésekre. A tízezer színben pompázó őszi erdőről például egy régi, be nem fejezett verse jutott eszébe („Nekem az erdő égő műterem A festő mélyen a száraz lomb alatt fekszik cserepes szájjal Fölötte súlyos vödrökben lógnak a színek a bordó a piros a kármin a cinóber a vörös a smaragd a kobalt..."), s hálával gondolt barátjára, MUDr. E. I.-re, a fogászra, aki ehhez a vershez a színeket szállította (egy prágai útja alkalmával egy festéküzlet reklámfaláról másolta le és hozta el költőnknek őket). S ilyen vonatkozásban természetesen pán Vojtek gombája is jócskán túlmutatott gomba mivoltán. Miközben pán Vojtek Mittel úrnak arról beszélt, hogy őt két hét múlva hazabocsátják, s hogy otthon nem várja senki, csak négy csupasz fal, s előre tudja, milyen éhes lesz, 183