Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

TÖRTÉNET MITTEL ÚRRÓL, A GOMBÁRÓL ÉS A MAGÁNVALÓRÓL Mittel úr akkoriban a bazini elmegyógyintézet lakója volt, de aki látta, joggal hihette, hogy nem a fejével van baj, mert nem a feje, hanem a keze volt gipszben. Ottléte harmadik napján ugyanis az ápolók kivezényelték őket almaszüretre, s valami furcsa nosztalgiától hajtva Mittel úr is csúcsáig mászott egy asztrakáni piros almafának, öt perc múlva pedig törött csuklókkal feküdt a salétromsárga levelek közt a földön. Egy elvonókúrás s két súlyos depresszióban szenvedő ápolt addig rázták Mittel úr asztrakáni piros fáját, míg csak az asztrakáni piros almákkal együtt ő is a földre nem pottyant. Valami szerencsétlen véletlen folytán mindkét csuklója eltört, s az orvos azzal biztatta, hogy három hónapig viseli majd a kezén a fehér páncélt. Nem sokkal ezután történt, hogy egy Vojtek nevű ápolt hősünket gombázni hívta a közeli Kis-Kárpátok tölgyeseibe, s mivel a gombát állítólag (s pán Vojtek állítása szerint) hajnalban a legjobb szedni, jó korán elindultak. Járták az őszi erdőt, taposták a nyálkás harasztot. Ha Mittel úr gombát talált, szólt pán Vojteknek, aki aztán az erdő barna bőréből 181