Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

Emlékeinek befagyott tavából, mint béka orrát ha kidugja, száz fej kékül ki, kelepel fogával. Míg éltek, e fejeket millió láb taposta. Feküdtek két kontinensnyi zsinagóga küszöbén, a létezésből is kiátkozva: számtalan fejű Uriel da Costa. S beszéd közben a szlovákiai magyar költő — mintha valami előszobában állt volna — egyre vetkezett. Elegáns mozdulattal letette fejét, majd karját, előbb egyiket, aztán másikat. Kibújt a húsából is, s mikor a hajlongó vers az utolsó csontját is átvette tőle, s már csak lebegő érzékenysége s pőre tudata jelezte, hol volt azelőtt feje és szíve, egy álltól az alsó szelelőig hasított sérven keresztül belépett Mittel úr emlékeibe. 180