Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Érintések

udvarom házam rétjeim eldobva tetves rongyok Lemálltak rólam a gyolcsok szándék szülőföld halál minden amiben látható voltam Csak kezed érzi hogy vagyok Testből kihúzott végső suhintás Hull rám a kékmázas égből nagy cseppekben az ecet Ül Jób a szenvedés falai között idegenként teste gödrében s átragyog rajta egy éneklő halott (Milyen messzire kellett jönnöd hogy meglásd magad e tátott kőben s rátalálj egy új befelé táguló tájra Ach, áno, si to ty. Vieš, odkiaľ ideš. Vieš, ako sa voláš. A to je všetko. Slza čistoty na tmavej tvári prázdna dookola. Málo, či veľa? Čo odpovieš? Ze deti pred usnutím špičkami prstov aspoň chcú sa dotknúť matkinho tela. Szülőföldjük egyetlen ujjhegy s az álmodás a valóságuk) 116