Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Érintések

FEJEZETEK EGY KISEBBSÉGTÖRTÉNELEMBŐL i Hogy is kezdődött? A gyermek ezen a sámlin állott, ebbe a falitükörbe bámult és sírt. S itt bámult a bátyja — kezében katonaláda — -az ablak mögé akasztott történelembe. (Jaj, még megvan a keze, tapinthatná az arcom, még itt van a házban, melynek csontjai vagyunk, ketten a tükör-jelenben, háttal a történelemnek.) Aztán elindult, s valószerűtlen lett egyszerre, valószerűtlen, akár egy vázlat: két karja, háta, feje — görbék, vonalak, pontok egy ismeretlen, készülő táj térképén. 117