Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

Ezután gyün â mónárcsók. Áz âsztâ mëgëtt lëhùzâk â lámpát és ínekölyik: Nem láttám én mónárcsókot, de máj latok most, sěj, háj, szíp mënyâsszon, máj kiteccik most. Asztân â vőlegínnek is â nevi ve: Nem láttám én mónárcsókot, de máj látok most, sěj, háj, â vôleginy, máj kiteccik most. Âggyig inekëlyik, míg mëg nëm csolkollyàk ëgymâst. Vânnâk, âkiknek ëgy hétyig is elínekéhetník, ùssë csolkollyàk mëg ëgymâst, mâsok mëg mâ mingyâ is. Mâ vigë vân â vocsorânâk, âki âkâr elmëgy tàncônyi, âz emberek mëg mùlâtnâk â bornâ. Vocsorâ utân mâ ínekölyik: Vigë vân mâr â lâkodâlomnâk, nâgy bânâttyâ vân â mënyâsszonnâk. Forgâttyâ jâ kârikâgyûrôjit, sâjnâllyâ â rigënyi szeretôjit. A bornâ mâ âz embërëk úgy sorbâ tuggvâk mondânyi, de ászt csâk lëginkâbb âz embërëk tuggyâk. Mikor âz embërëk â bort isszák: Vëdd fël pâjtâs puhârâdât, puhârâdât, illyën â bârâccsâg. Illyën, illyën, illyën âz, illyën kösztünk âz igâz. Illyën â bârâccsâg, szâbâd â mûlâccsâg. 79