Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

3. Hâ én ászt tudhatnám, hogy ki lëssz az én anyám, kedvezník én ânnâk, hâ jó vóná hozzám. Tyüzit is megraknám, vizit fôforrânâm, mikor ma jó fornâ, szëmit kiforâznâm. Ma mikor hâzâirtek, legyüttek â szentëgyiiâsztô, âz ájtóná ineköllyik: Itt vágyunk, jó szülők, âz oltártó gyüttünk. A këgyes Jézus is ott vala közöttünk. Hallottá âz igét, mejjet ők tevínek, hogy âz ultâr előtt ëgymâsi lëvinek. Asztân mâ gyün âz ebíd. Mingyâ âz esküvő utàn vân, mindegyik lágziss hâsznâ. Mikor mâ bemëntek, lëiinek âz âsztâho. Sorbâ mindenkinek kiosztyâk â tânyirokot, kânâlâkot, âkinek nëm jut, ketten ësznek ëgy tânyirbô. Az első âsztâlon, âki â sârokbâ vân, ott űnek â mënyâsszon mëg â vôleginy mëg âz âpâk, kërësztâpâk és â lëgnâgyobb rokonnyi és â többi âsztânâ â többi vendigëk. A lyányok nem űnek lë, csâk úgy ësznek vâgy âvâ, vâgy kint a pitârbâ, âhol ippen liëly vân. (A menyasszony és a vőlegény külön, a saját szüleinél ebédel, nem együtt.) Lëûtek áz âsztâ mëgé. Isznak és ësznek kalácsot. Mikor isznâk: 1. Csâk âz âz én nótám, kerüllyön â puhâr. Szomjâs torok vârjâ, mâgâm is mëginnâm. 60