Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

2 Igyunk â fejszirë, róllyunk â nyelirë, majd úgy âggyâ Isten, bort iszunk estérë. 3. Iszom â bort, rúgom â port, úgy ôlelëm á szíp âsszont, úgy ölelem â szíp âsszont, Á szíp âsszon âbràzâttyâ hozott engëm gyalázatba, hozott engëm gyalázatba, Mâ itták és ëttek kâlâcsot, gyíin â lév. A gâzdâsszon horgyâ föl âz í têt, âki ippen jó túd főznyi, nem kölly, hogy rokony lëgyën. Először bëviszik â levet. Széd magának mindenki, osztën fôlânâk, â kërësztâpâ előimádkozik, â többi utânnâ. Mikor mâ jóvân, âkkor êkiâttyâk: ,,amën". Osztën mâ hozzálátnák âz ëvishë, mâ ebídének. Mikor â leves âz âsztâlon vân, inekölyik: 1. Három fehír szőlőtőke, mëg ëgy fekete. Dícsírtessík âz Úr Jézus drága szënt neve. Boldogságos szűz Mária segíccs mëg, hogy esztët â nâttâl levet mâgâm ëgvem mëg. 2. Szënt Jânos âldâsâ szâllyon mirëânk. âz Úristen íltesse â hâzi gâzdât. Arpâjâbô, bùzâjâbô sohâ në foggyon, gyönyörő szíp lyânyâjibù ëtysë mârâggyon. Arpâjâbô, bùzâjâbô sohâ në foggyon, csâprâ ütött hordójábó mirigyig csurogjon. 61