Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

1. Volt nekem szeretőm faluvígin kettő, nëm volt búzákönyír, mëghâlt mind â kettő. Egyiket tömettem virágos kertëmbe, mâsikot tömettem szívem közepibe. Egyiket öntösztem nyári folyó vízvei, mâsikot öntösztem sűrő könyveimvei. Istenëm, nâgy dolog, ki ëgymâst szëretyi, mégis â jó Isten ëgybe nem vezetvi. De még nágyobb dolog, ki egymást gyűlölli, mégis két vinâsszony ëgybe köszörőlli. 2. Búíllesztő szellő, sirâlmâss esztendő, kinek fordó jórö, kinek sirâlomrë. Másnak fordót jôrë, nékëm sirâlomrë, mert âz én szeretőm el vân tőllem zárva. El vân tőllem zârvâ, ânnyâ igën tiltyâ, në engëm szeressën, gâzdâbb lyânt keressën. Verje mëg âz Isten â szeretőm ânnyât, mér tiltyâ előliem âz ő kedvess fiât. Verje mëg, verje mëg, veretlen në hâggyâ, à fâlu közepin csudâ essën râjtâ. Ügy hullyon â bùsâ, mint á fâ lëvele, úgy follyon â virë, mint a Dunâ vizë. Hogy âz égisz világ járjon csudâjârâ, bölcsőbélyi gyermëk emlikëzzën râjâ.