Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

2, Ki jé ez â legín, de szomoró szëgin, lâccik á szâjârô, hogy ëhetnik szegín. Ésőbb még â két dorozsbâ êvëszi â vőlegínnek á kâlëpjàt és êviszi â mënvâsszonho és â mënyâsszon âd râ bukritât, âzir jó mëkkô fiizetnyi. Az esküvő nyóckor vágy kilenckor vân. Aggyik mâ lâssikân esszëszëdonnek â lâgzissâk és mënnek âz eskûvorë. Mikor mâ mënnek âz esküvőre, mikor mënnek ki, âz âjtôbâ ínekölyik: Kinek vârrod, de kinek varrod, sëj, âszt â selëm kendőt? Nékëd varrom, de nékëd várrom, sëj, rigënyi szeretőm. A kendőnek â nigy sârkâbâ rëzëdâ virágot, kôzepibë, dë vârd belë â nevem, sëj, hogy â szeretőd vágyok. Szâll â dâru, de szâll â dâru, sëj, fönn â lëvegôbe. A mënyâsszon és â vőlegíny mënnek âz esküvőre. A mënyâsszon két orcâjâ két hâlâvâny rôzsâ, ráillik, no dë râjtâ râgyog, sëj, â vőlegíny csolkjâ. Azelőtt nem esztët âz inëkët ínekőtík, de âszt, liogy: Urâm Isten, kérlek, segíccs, âhovâ mink indulunk. Âz ânyâszëntëgyhâszho, szënt oltár ele jibe. Igâz, hitët vâllânyi, bátor szivet mutâtnyi, igâz hitët vâllânyi, bâtor szivet mutâtnyi. Mikor mín ki a mënyâsszon otthonié, mëgszentëlyik szentét vizvê. 54