Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

Bevezető - A népi művelődés és népi színjátszás sajátos jegyei

nyes felszíni építménye, dísze. Funkciója a régi alapvázú művelődési vagy művészeti (az adott esetben színészeti) megnyilvánulás hátterén az időszerű eredményesség elérése, illetve a rendkívüliig ég művészi érzésének felkeltése. Néha a régi és új összetevőkből sajátos, sehol másutt meg nem található új művelődési, illetve művészeti alkat születik. Ilyen például az új magyar dalstílus. Aktív teremtő folyamat ez, egyben ősi, népi magyar s magas művelődési, vagy, ha úgy tetszik, európai. Szerkezetében inkább magyar, motívumaiban inkább európai, illetve egyetemesen emberi. Egy-egy művelődési alkatnak, illetve színjátéknak pontosan meghatározott elem- és formagazdagsága van. Ez az elemeiben és összefüggésrendszerében megmásíthatatlan, potenciális rendszer a közösség tulajdona. A közösség tudatában él, az tartja fenn, az szentesítette s az őrködik sértetlenségén is. Olyan egy ilyen rendszer, mint a nemzeti nyelv, vagy a nyelvek általában. Pontosan meghatározott mennyiségű eleme és kihatárolt rendszere van, s ezt senkinek sem szabad megbontania. Ez az aránylag csekély elemű és viszonyítottságú rendszer azonban egy-egy egyéni variációban valósul meg, mint ahogy a nyelv is az egyedek beszédében ölt testet. A variációk, a megvalósulások száma lehet végtelen, ugyanúgy mint a beszédben, de a rendszer, a nyelv, a színi alkat mint olyan megbonthatatlan. Ilyen rendszert alkot a népi művelődés, s ennek részrendszere a népi színjáték. Minden népi színjáték egységes színalakzat, alkat, meghatározott elemgazdagsággal és viszonyhálózattal. Az egésznek törvényessége uralkodik rajta. Ha egyetlen eleme, része kihullna, vagy egyetlen elemmel bővülne, megváltozna az egész mint olyan, mert megváltozik az összefüggésrendszer is. Ha a színjátékalakzat elemeiben, vagy szerkezetében bővül, esetleg szűkül, s ez a folyamat sajátos öntörvényességének szellemében történik — fejlődésről beszélünk; ellenkező esetben széthullásról. A népi művelődés csak funkciójában és fokozatában különbözik a magas művelődéstől. Ezért a színjáték elkülönítő fogalmi jegyei is csak viszonylagos értékűek. Lássuk, milyenek ezek a jegyek. A népi színjátéknak és általában a népi művelődésnek sajátos fogalmi jegye, jellegzetessége a gyakorlati és szájhagyományos rögzítés, amely a lényegi szerkezet megtartásával örökös egyéni variációt engedélyez. Ebben rejlik fejlődőképessége. A népi színjáték és általában a népi művelődés örökös variáció. 11