Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

Bevezető - A népi művelődés és népi színjátszás sajátos jegyei

Ez a variáció azonban — ismétlem — nem végtelen lehetőségű, mert határt szab neki a népi létvalóság, formavilág és motívum­gazdagság, a funkcionális elemek kihatárolt mennyisége és hagyo­mányosan őrzött szerkezeti kötöttsége, a nép emlékezőtehetsége és formai érzékelésének törvényes rendszere. Ezzel szemben a magas művelődés és színészete írásban rögzített, formájában és tárgyában örökös az iíjszerűség és rendkívüliség keresése. A népi színjáték, a népi művelődési és művészeti tény meg­teremtője a személytelen, ismeretlen népi egyed, de alkotását a közösségi érvényű elemtan, szerkezeti formalátás és stílusérzés hagyja jóvá, csiszolja, alakítja vagy esetleg elveti. Az új elemek, motívumok felvétele, az új szerkezetek kialakítása az általános szociális és művelődési fejlődés tényének tükröződése. E fejlődési tény a népi közösség jóváhagyása után mint stílusalkat helyez­kedik el a közösség tudatában. A művészeti és művelődési terem­tés indítéka a népnél a sublogikus, irracionális teremtőerő, intui­tív művészi késztetés. A tudatos művelődési vagy művészi érvé­nyesülésre való törekvés ismeretlen. A tudománynak, művészetnek ezzel szemben épen a tudatos egyéni igyekvés a hajtóereje. A népi színjátszás, a népművészet közösségi valóság, a közösségből fakad és azt szolgálja. Igénye a közösség halhatatlansága, nem az egyedé. A népi színjátszás, a népi művelődés nem az egyedi, elkülö­nülő tudást és élményt formálja színjátékszerű jelenséggé, foga­lommá, hanem a közösségi élményt, a közösségi tudást; nem az egyéni kifejezési igényt elégíti ki, hanem az általános közösségi kifejezési vágyat jeleníti meg. A létnek és a léthelyzeteknek közös­ségi érvényű, szabványszerű, egyetemleges érvényű megfogalma­zását, formálását adja. Ez a közösségi formanyelvvel és az emlékezőtehetség határai­val elhatárolt tárgyi és motívumgazdagság hiánytalanul azonos (logikailag a részleges azonosságról kellene beszélnem) a való életnek forma-, lét- és léthelyzet-gazdagságával. Nincs a közösségi életnek olyan létvalósága, megnyilvánulási élménye, melyet hiány­talanul és művészi formában ki nem tudna fejezni. A népi művelő­dés, népi művészet lehetne a kollektivisták eszménye, ha felismer­nék belső szerkezeti törvényeit. A vázoltak után nyilvánvalóan igaz az az állítás, hogy a lakzi a falutársadalom szociális valósá­gának kicsinyített képe. Aki úgy látja, hogy a népi színjátszás elemgazdagsága és formagazdagsága szegényes, az a saját társa­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom