Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek
II. Kiáltó szó
vezeklő szenvedésünk többlete: s vad homlokok s nagy bajszok durva táján szép völgyként nyílnak röptötök nyomán komoly szomorú emberi vonások. Csodálatos csillagok, másult magyarok fiatal arcán mély hűs nyílt szemek, kik ott bodásztok még a szemhatáron, hol a lehullt ég a legdühösebb, a legfeketébb: a legmagyarabb — új Géniusz szentlelke erejével, mint lázadó jó szörnyű óriás marokra kaplak tibenneteket a magyar élet tépett peremén s új arcotok nagy missziós tüzével felváglak a zenitre: csillagok, kezdjétek roppant rendelésteket! 1927 73
/
